Események betöltése

« Összes Események

  • Ez az esemény elmúlt.

A közösségi média, a véleménynyilvánítás szabadsága és korlátai – a diszkrimináció elleni küzdelem a kibertérben

2021.06.17. @ 16:00 - 18:00

Szervezők és előadók: 

Prof.dr.sc. Davor Derenčinović, Zagrábi Egyetem Jogi Kar és 

Prof.dr.sc. Sanja Radovanović, Újvidéki Egyetem Jogi Kar

 

Az esemény helyszíne: Újvidéki Jogi Kar, Zágrábi Jogi Kar

A rendezvény formája: Webinárium a Google Meet platformon keresztül

Nyelvek: Horvát, szerb

 

A webináriumot Sanja Radovanović professzor (Újvidéki Egyetem, Jogi Kar) és Davor Derenčinović professzor (Zágrábi Egyetem, Jogi Kar), a Közép-európai Professzori Hálózat kutatói szervezték.

A Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi Intézet által koordinált Közép-európai Professzori Hálózat keretében végzett kutatás disszemináriumaként tervezett és szervezett webináriumon két kar mester- és doktoranduszképzésben résztvevő hallgatói, valamint oktatói (több mint 30 résztvevő) voltak jelen, hogy megvitassák a közösségi média, a véleménynyilvánítás szabadsága és annak korlátozása demokratikus társadalmakban felmerülő releváns kérdéseit. A webinárium középpontjában a kibertérben történő diszkrimináció, valamint az európai értékeket, a demokráciát, az emberi jogokat és a jogállamiságot veszélyeztető egyéb véleménynyilvánítási formák – például a közösségi médiában és a közösségi hálókon álhírek terjesztésére irányuló dezinformációs cselekmények – megelőzése állt.

Ezzel összefüggésben az előadók többek között az elektronikus médiában a felhasználók által generált tartalmakért való felelősségére és a megelőzésen alapuló modellekre összpontosítottak, amelyek célja egyrészt a lakosság figyelmének felhívása a káros internetes tartalmakra, másrészt a médiával kapcsolatos műveltség növelése.

A webinárium két 15 perces előadásból állt, amelyeket Radovanović és Derenčinović professzorok tartottak, majd ezt követte a résztvevők vitája.

Davor Derenčinović professzor előadásában rámutatott, hogy egyes becslések szerint 2019-ben a világon az emberek valamivel több, mint 50%-a rendelkezik internet-hozzáféréssel, míg 2009-ben ez a szám jóval alacsonyabb volt (kevesebb mint 5%). Alig több mint egy évvel később ez a szám a becslések szerint már több mint ötmilliárd emberre, azaz valahol a világ népességének 65%-ára tehető. Ami a közösségi médiát illeti, egyes becslések szerint 2017-ben körülbelül 2,86 milliárd felhasználó volt, 2020-ban 3,6 milliárd, és a becslések szerint 2025-re körülbelül 4,41 milliárd embernek lesz profilja a közösségi hálókon. A felhasználók számának ilyen exponenciális növekedése nem párosult a médiához kapcsolódó műveltség növekedésével, a globális hálózatokon történő áldozattá válás kockázatainak ismeretével és a káros tartalmakkal kapcsolatos tudatossággal. Kétségtelen, hogy ez a társadalmi kontextus az embereket, akiknek többsége az internetet és a közösségi hálókat használja, még inkább összezavarta, elbizonytalanította és kiszolgáltatottabbá tette őket az áldozattá válásnak, a visszaéléseknek és a manipulációnak mind fizikai értelemben, mind a kibertérben.

A kibertérben elkövetett visszaélések sajátos aspektusa a közösségi médiában és a közösségi hálókon bekövetkező diszkrimináció. Számos példa van arra, hogy olyan megnyilvánulást alkalmaznak, amely nem tartozik az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 10. cikke szerinti védelem alá. A hazai bíróságok és az Emberi Jogok Európai Bíróságának joggyakorlata megerősíti a jogszerű cél és az arányosság elvének elemeit az olyan megnyilvánulás korlátozásában, amely anélkül, hogy a demokratikus társadalomban bármilyen funkcióval rendelkezne, másoknak kárt okoz.

Prof. Sanja Radovanović előadásában ismertette a véleménynyilvánítás szabadságának jogi keretét és annak korlátait. Különös figyelmet fordított a diszkriminációra, mint az emberi jogok elleni egyik leggyakrabban elkövetett vétségre. Rámutatott, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága nem lehet védekezési érv a diszkrimináció esetében, különösen akkor, ha a gondolatok szóbeli kifejezése gyűlöletbeszédnek minősül.

Radovanović professzor ismertette az egyenlőség és a véleménynyilvánítás jogának védelmét szolgáló jogi eszközöket. Előadásának központi részét a polgári jogi keresetek képezték, amelyek közül a leggyakrabban alkalmazott a kártérítés. Ezzel kapcsolatban Radovanović professzor kifejtette, hogy Szerbiában több törvény is szabályozza ezt a kérdést. Bármennyire is hasznos lehet a gyűlöletbeszéd elleni hatékony küzdelemben, a kártérítésre vonatkozó különböző szabályok megléte zavart okozhat.

Ez a következtetés figyelembe veszi a különböző szabályokat arra vonatkozóan, hogy ki a felelős az interneten megjelenő megkülönböztetésért és gyűlöletbeszédért, mit kell bizonyítania a károsult félnek a kártérítés bekövetkezéséhez, hogyan kell kiszámítani a kár mértékét, és így a kártérítéssel kapcsolatosan fizetendő pénzösszeget. Emellett a kötelmi jog általános szabályai nem kínálnak hatékony megoldást az emberi jogok védelme szempontjából, de a gyakorlatban gyakran alkalmazzák a kötelmi jogi kereteket. Az elemzett esetjog szerint a védelem iránti kérelemnek meghatározó motívuma a kártérítés. Ezért kiemelik, hogy a jogalkalmazóknak nehéz feladatuk van, amikor különbséget kell tenni az esélyegyenlőségi jog tényleges sérelmén alapuló kereset és a pénzbeli kártérítés iránti kereset között.

A rendezvény, amelyen egy tucatnyi résztvevő (tanárok és diákok) vett részt, a következő témákat érintette: a GDPR 22. cikkének alkalmazása a gyűlöletbeszéd elleni küzdelemmel összefüggésben, kettős jogi eljárás (büntető- és polgári peres eljárás útján) a becsület és a jó hírnév megsértése esetén, a személyes adatok törléséhez való jog és a megkülönböztetés elleni védelemhez való jog. Megvitatták továbbá a felejtéshez való jog tartalmáról és hatályáról, valamint az úgynevezett magánszféra önszabályozásának fogalmáról az internetes és közösségi hálókon történő véleménynyilvánítás szabadságával összefüggésben.

A résztvevők megvitatták a magáncégek bizonyos, a véleménynyilvánítás szabadsága által nem védett tartalmak szűrésére vonatkozó hatáskörének jogalapját, valamint a bírósági védelem igénybevételének lehetőségét. Az uralkodó nézet szerint a magánszektor döntésére vonatkozóan bírósági ellenőrzés szükséges a véleménynyilvánítás szabadságával és a tiltott tartalmak szűrésével kapcsolatos eljárásokban. E tekintetben az egyik releváns kérdéskör az Emberi Jogok Európai Bíróságának az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény 10. cikke szerinti eljárásokban hozott ítélkezési gyakorlata. A Delfi kontra Észtország ügyben felmerült a védelem tárgyának meghatározásához szükséges elemek kérdése (a kérelmező nem egy kisebbségi csoport tagja, hanem egy magáncég igazgatója volt).

A gyűlöletbeszéd fogalmának kiszélesítése az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) legújabb joggyakorlatában is szerepet kapott (pl. Lilliendahl kontra Izland). Olyan érvek hangzottak el, amelyek szerint különbséget kell tenni a sértő és sokkoló kifejezési formák és az erőszakra való felbujtáshoz nagyon közel álló gyűlöletbeszéd között. A vita arra is rámutatott, hogy a gyakorlatban figyelembe kell venni a véleménynyilvánítás szabadsága és a jogszerűség elve közötti kapcsolatot, különösen a jogi előreláthatóság követelményét, amelyet az Egyezmény 7. cikkének eltérést meg nem engedő normájába foglaltak bele az önkény elleni biztosítékként.

A résztvevők rámutattak az EJEB gazdag ítélkezési gyakorlatára a véleménynyilvánítás szabadsága és a magán- és családi élet védelme közötti kapcsolat összefüggésében, amikor az internetről és a közösségi hálókról van szó. A vita kitért a közösségi hálók büntetőjogi/szabálysértési felelősségének bevezetése indokoltságára és a jogi személyek büntetőjogi/szabálysértési felelősségét szabályozó rendelkezéseknek a közösségi hálókkal kapcsolatos alkalmazásának megfelelőségére is. Továbbá, az EJEB-nek a közelmúltban a Melike kontra Törökország ügyben hozott döntését követően, amely a 10. cikk megsértését állapította meg egy olyan munkavállaló elbocsátása miatt, aki munkaidőben a Facebookon a “tetszik” funkciót használta a közérdekű témájú posztokra reagálva, szóba került néhány hazai bírósági ítélet is a munkavállalók internethasználata és a közösségi hálókon történő kommentelés miatti munkaügyi viták kapcsán (pl. a Horvát Köztársaság Alkotmánybíróságának 2020-as határozata).

A feledésbe merüléshez való jog a véleménynyilvánítás szabadságával és annak korlátozásaival összefüggésben is szóba került. A résztvevő rámutatott, hogy az elfeledtetéshez való jog, mint az internetes környezetben szükséges jog hasznos lehet az egyének védelmében, mivel nem ritka az az eset, hogy a közösségi médiában elérhető tartalom diszkriminatív véleményt eredményezhet, még akkor is, ha a tartalmat az elfeledtetéshez való joggal összhangban el kellene távolítani. Ez akkor fontos, ha szem előtt tartjuk a tartalomszolgáltatók felelősségének vitatott kérdéseit. Hasonló összefüggésben a résztvevők megvitatták, hogy az “értesítés és eltávolítás” szabály segíthet-e vagy sem, ha az emberi jogok megsértése miatt a szervezetnek lépéseket kell tennie.

A résztvevők felidézték a jogászok között már korábban is folytatott hasonló vitát, különösen a szellemi tulajdon védelmét a digitális világban és az internet kérdéskörét. Az a fő érv, amely tagadja, hogy a tartalomszolgáltatóknak kellene az első vonalban harcolniuk, a jogalanyiságukból fakad, azaz, hogy magáncégek, és nem jogosultak olyan jogi kérdésekben dönteni, mint például az emberi jogok. A másik oldal érve amellett szól, hogy a szolgáltatók hatékony intézkedéseket tehetnek (ilyen például a tartalom eltávolítása), amelyek elérhetik a veszélyt jelentő tartalmak terjedésének megakadályozását. Ez utóbbi különösen akkor érdekes megközelítés, ha figyelembe vesszük, hogy a bírósági eljárás nem zárható ki. Még ha jogilag elfogadhatatlan is, hogy a magáncégek ilyen fontos kérdésekkel foglalkozzanak, nyilvánvaló, hogy nem szabad alábecsülni az internetes kommunikációban és az internettel kapcsolatos jogi szabályozás alakításában betöltött szerepüket.

Végezetül a résztvevők azt is megvitatták, hogy a gyűlöletre és erőszakra való felbujtás elkövethető-e olyan platformokon működő csoportokon keresztül, mint a WhatsApp. Arra a következtetésre jutottak, hogy ilyen esetekben hiányzik a “nyilvánosság” eleme, amely e tényállás konstitutív eleme. Mindazonáltal az emberi jogok európai egyezményének 10. cikke szerinti védelmet nem élvező, ilyen platformokon keresztül zajló beszéd bizonyos feltételek mellett a büntető törvénykönyv egyéb rendelkezései szempontjából jogsértésnek minősülhet. Ilyen esetekben lehetőség van arra is, hogy polgári peres eljárásban kártérítést vagy sérelemdíjat követeljenek.

A rendezvény nagyon konstruktív és inspiráló volt. A résztvevők egyetértettek abban, hogy a webinárium témája érdekfeszítő volt, a jog minden területén sok nyitott kérdéssel. Ráadásul a közösségi média és a közösségi hálók véleménynyilvánítási szabadságra és pluralizmusra gyakorolt hatásának kérdése napjainkban a jogi gondolkodás középpontjában áll.

Megjegyzés: A webináriumot a Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi Intézet által koordinált Közép-európai Professzori Hálózat keretében végzett kutatás disszeminációs rendezvényeként tervezték és szervezték.

Részletek

Dátum:
2021.06.17.
Időpont:
16:00 - 18:00

Helyszín

Webinar