Események betöltése

« Összes Események

  • Ez az esemény elmúlt.

A vallási jelképek jelenléte a közszférában – vallás és szekularizáció a közszférában: 10 évvel a Lautsi k. Olaszország után

2021.05.19. @ 10:00 - 12:00

A Jogtudományi Kar Tribünje és Zágráb város Jogászklubja olyan rangos esemény, amely 1993 óta (július és augusztus kivételével) minden hónapban megrendezésre kerül. Nagy megtiszteltetés ezen a rendezvényen előadást tartani, hiszen a bemutatott témák mindig fontos jogi kérdésekkel foglalkoznak. Az eseményt kiemelt figyelemmel kísérik a jogászok és a jogtudósok.

Az előadók két ország tekintetében mutatták be a vallás és a közszféra kapcsolatának helyzetét, amelyet egy közös kutatócsoportban („Lelkiismereti- és vallásszabadság Európában”) vizsgálnak.

Savić professzor ismertette a kutatási téma kereteit, illetve a Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi Intézet munkáját, jelentőségét és céljait is, amelyhez kapcsolódóan közép- és kelet-európai szakértők bevonásával egy kritikai jellegű szakmai csoportot hoznak létre, amely az európai tudósok előtt képviselheti a régió álláspontját. A szakértők a rangos és megalapozott közép-kelet-európai jogi gondolkodás és jogi kultúra képviselői.

Savić professzor a Lautsi k. Olaszország ítélet következményeit és az aktuális európai helyzetre gyakorolt hatását vitatta meg, különös figyelemmel az Emberi Jogok Európai Bírósága ítélkezési gyakorlatára és a mérlegelési jogkörre. Ezt követően kifejtette a vallási jelképek közszférában való megjelenésének történeti fejlődését. Főként a második világháború után bekövetkezett szakadást emelte ki, amikor a kommunista rendszer ellenséges magatartást tanúsított a vallással szemben. Ezt az álláspontot csak 1990 után, részben sikerült visszaszorítani. A horvát szabályozás alapvetően a Szentszékkel kötött megállapodásokon nyugszik, amelyeket a legtöbb horvátországi vallási közösség is aláírt. Következésképpen nem túlzás azt állítani, hogy a vallásszabadság szintje Horvátországban az egyik legmagasabb Európában. Ahogyan arra Savić professzor rámutatott, a szocializmus időszakában a kommunista rendszer erőszakosan eltávolította a feszületet az összes nyilvános helyről: ennek következtében, illetve a vallás közszférában való megjelenésének következetlensége, folytatólagosságának megszakadása miatt feltételezhető, hogy egy Lautsi-ügyhöz hasonló esetben az Emberi Jogok Európai Bírósága hasonló következtetésre jutna Horvátország esetében is.

Staničić professzor Szlovénia szabályozását mutatta be. A szlovén jogrend rendkívüli hasonlóságot mutat a francia „laïcité” állam-egyház elválasztási modellel és a legtöbb szlovén jogtudós szerint Szlovénia a szigorú szekularizáció elvét követi. Néhányan azonban azt vallják, hogy Szlovénia kifejlesztett egy kevésbé szigorú modellt – az elválasztás és együttműködés modelljét. Ez mindinkább megjelenik 2007 után, a vallásszabadságról szóló törvény elfogadását követően, amely előírja az állam kötelezettségét az egyházakkal, illetve vallási közösségekkel való együttműködésre. Szlovénia szigorúbban viszonyul a vallási jelképek közintézményekben, különösen állami iskolákban való megjelenítéséhez. Nevezetesen a nevelésről és az oktatásról szóló törvény szigorúan tilt bármely vallásos tevékenységet az állami óvodákban és iskolákban (72. §). Ezt a rendelkezést a vallásos oktatás tilalmaként (amely kizárólag Franciaországban – Bas-Rhin, Haut-Rhin és Moselle kivételével –, illetve Albániában jellemző), illetve a vallási jelképek tilalmaként értékelik. Ez azt jelenti, hogy a vallási jelképek összességében ki vannak zárva a közszférából Szlovéniában. Ugyanakkor az állam kötelezettsége, hogy biztosítsa – többek között – a vallási jelképek használatát „adott körülmények között” lévő személyek számára (hadsereg, rendőrség, kórház, börtön, stb.). Mi több, a szlovén RTV minden vasárnap sugároz egy vallási műsort, illetve egy vasárnapi misét: a műsorban a vallási közösségek két-két taggal képviseltetik magukat. Az állam biztosítja továbbá a hadsereg, a rendőrség, stb. vallási segítőinek fizetését, valamint az adófizetőknek lehetőségük van az adójuk 0,5%-át vallási közösség számára felajánlani. A szlovén állam-egyház modell tehát rendkívül összetett, ebből kifolyólag nehéz meghatározni a vallási jelképek használatának valós jogi helyzetét. Az azonban egyértelmű, hogy Szlovénia megpróbálja távol tartani a vallást az állami intézményektől, amelybe beletartoznak a vallási jelképek is. Nincs más, nyilvános helyen (pl. parkok, terek) megjelenített vallási jelképre vonatkozó tilalom, de néhány szerző úgy véli, hogy ezeken a helyeken (a templomok kivételével) nem is találhatóak vallási jelképek.

A két jogi megközelítés vizsgálatához természetesen elengedhetetlen az európai kontextus vizsgálata. Immár tíz év telt el a Lautsi k. Olaszország ügyben meghozott ítélet óta, így érdekes lehet megvizsgálni a döntés más Európa Tanács tagállamokra is, különösen Horvátországra, illetve Szlovéniára gyakorolt hatását. Mindezek mellett természetesen más releváns ügyek, így az Eveida k. Egyesült Királyság és a Dhalab k. Svájc is elemzésre kerültek.

A két szóban forgó ország, bár feltűnően hasonló jogrendszeren alapszik (csaknem 300 évig ugyanazon jogrend részét képezték), meglehetősen eltérő álláspontot képvisel a vallás és annak közszférában elfoglalt helye vonatkozásában. Horvátország a hagyományos, „európai együttműködési modellt” választotta,  Szlovénia azonban a francia modellhez hasonló, jóval szekularizáltabb modellt, együttműködési elemekkel, de az állam és az egyház szigorúbb elválasztásával. A vallásos nevelés a tanterv részét képezi Horvátországban (nem kötelező jelleggel), míg Szlovéniában a vallási jellegű oktatás az állami iskolában kifejezetten tiltott. Ugyanakkor mindkét állam számos megállapodást kötött a Szentszékkel, amely alapján különleges státuszt biztosítanak a katolikus egyháznak. További hasonlóság, hogy a vallás közszférában betöltött szerepe mindkét államban vita tárgyát képezi.

A rendezvény nagyon sikeres volt, számos professzor és hallgató ült a hallgatóság soraiban, több mint 2 órán át tartott (19-től 21:10-ig), amelynek során az előadók több kérdésre is válaszoltak. A vita magas szintű volt, olyan kérdések merültek fel, mint a luxembourgi bíróság joggyakorlatának kapcsolata a strasbourgi bíróságéval a vallási jelképek munkahelyen történő viselésével, illetve a vallási jelképek használatának jövőbeli fejlődési irányaival kapcsolatban; egy esetleges „horvát” Lautsi-ügy valószínűsége; a katolikus egyház privilegizált helyzete Horvátországban és Szlovéniában. A vita alapján egyértelműnek tűnik, hogy a dilemma, miszerint a vallási jelképek megengedettek vagy tiltottak nyilvános helyen Horvátországban és Szlovéniában, illetve általában Európában, messze nem lezárt és számos kérdést hagy megválaszolatlanul. A hallgatóság és a két előadó megegyezett abban, hogy ez egy olyan téma, amely további kutatást igényel, mindenfajta politikai vagy ideológiai háttér nélkül. A kérdést nyitott és befogadó szemlélettel kell vizsgálni, hiszen nem kizárólag jogi problémákat vet fel. Ha így lenne, akkor rendkívül egyszerű lenne a vallási jelképekre vonatkozó szabályozást kialakítani, azonban számos szociológiai, politikai, ideológiai, vallási jellegű vetülete is van, ennek következtében rendkívül összetett megoldást találni rá. Az előadók kiemelték, hogy a „Lelkiismereti- és vallásszabadság Európában” kutatócsoport, illetve a Mádl Ferenc Intézet nagyban hozzájárult munkájuk sikeréhez.

A rendezvény a Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi Intézet által koordinált Közép-európai Professzori Hálózat keretében valósult meg.

A Professzori Hálózat hét ország (Cseh Köztársaság, Horvátország, Lengyelország, Magyarország, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia) szakértőinek aktív részvételével szervez eseményeket, abból a célból, hogy felhívja az európai polgárok figyelmét olyan témákra, amelyek Európa, különösen Közép-Európa jövője szempontjából kiemelt jelentőségűek.

Részletek

Dátum:
2021.05.19.
Időpont:
10:00 - 12:00

Helyszín

Webinar