Események betöltése

« Összes Események

  • Ez az esemény elmúlt.

Az alapjogok értelmezése Európában

2021.06.23. @ 10:00 - 17:00

Összefoglaló jelentés a konferenciáról

Az „Alapvető jogok értelmezése a közép- és kelet-európai alkotmánybíróságok gyakorlatában” című konferenciát a Közép-európai Professzorok Hálózata (CEPN) 2021 rendezvény részeként szervezte a Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi Intézet, a Közép-európai  Összehasonlító Jogi Egyesület és a Magyar Összehasonlító Jogi Egyesület. A járványhelyzetre tekintetel a konferencia hibrid formában zajlott: az előadók és a közönség személyesen és virtuálisan vett részt az eseményen.

A konferencia célja az volt, hogy átfogó képet nyújtson az alapvető jogok értelmezéséről a közép- és kelet-európai alkotmánybíróságok gyakorlatának bemutatásával. Az alapvető jogok kérdése kulcsfontosságú Európa számára a XXI. században, különösen a COVID-19 világjárvány fényében. Ennek megfelelően a konferencián megvizsgált három kulcskérdés a következőket foglalta magában: a) bevezetés az egyes országok alkotmánybíróságairól (történelmi háttér, a bíróságok szervezete és felépítése, eljárási szabályok, fő funkciók stb.); b) az alkotmánybíróságok szerepe az alapvető jogok értelmezésében; c)   a COVID-19 járvány hatása az alapvető jogok értelmezésére és korlátozására az alkotmánybíróságok ítélkezési gyakorlatában. Ez utóbbi téma különösen fontos manapság, mivel a COVID-19 járvány okozta veszélyhelyzet kezelése, valamint az emberek élethez és egészséghez való jogának garantálása megköveteli bizonyos alapvető szabadságok korlátozását.

A konferencia célja, hogy megvilágítsa a közép-kelet-európai régió alkotmánybíróságainak gyakorlata közötti hasonlóságokat és különbségeket az alapvető jogok értelmezése szempontjából. Összefoglalva, az alkotmányos érvelés stílusa országonként eltér a közép- és kelet-európai régióban, valamint Európában, sem az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB), sem pedig az Európai Bíróság (EB) nem egységesítette az alkotmányos érvelést. Az elemzett országok alkotmányos érvelései közti különbségek főleg történelmi és intézményi hagyományokon alapulnak. Tehát röviden összefoglalva: jelenleg nem létezik tipikusan közép- és kelet-európai alkotmányos érvelési stílus. Ugyanakkor a közös hagyományokon alapuló, egymás gyakorlatának ismerete és hivatkozása fontos előrelépés lehet a közép- és kelet-európai régió alkotmánybíróságai számára.    

A konferencia nyitóbeszédét Prof. Dr. Szilágyi János Ede , a Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi Intézet vezetője tartotta, aki nyitóbeszédében köszöntötte az előadókat. A konferencia megnyitója után Raisz Anikó (Igazságügyi Minisztérium közigazgatási államtitkára), Paczolay Péter (tiszteletbeli elnök, Magyar Jog- és Államtudományi Társaság), Miskolczi-Bodnár Péter (dékán, Károli Gáspár Egyetem, Budapest) és Marcin Wielec (az Igazságügyi Intézet vezetője, Lengyelország) is üdvözölte a résztvevőket.

A konferencián két főelőadás hangzott el. Az első előadó az észak-macedóniai Tanja Karakamisheva-Jovanovska volt (a Velencei Bizottság volt tagja). Tanja Karakamisheva-Jovanovska előadásában – az „ Alapvető jogok az értelmező pluralizmus dobozán keresztül ” –bemutatta az Észak-Macedón Köztársaság Alkotmánybíróságának és az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) ítélkezési gyakorlata közötti hasonlóságokat és különbségeket; és az Európai Bíróság (EB) értelmezését az alapvető jogokkal összefüggésben. A professzor előadásában hangsúlyozta, hogy az alkotmánybíróságok értelmezési és magyarázási módszereivel kapcsolatos további kutatásokat azért tartják nagyon fontosnak, mert az értelmezési és magyarázási módszerek nem egységesek és meghatározottak sem az EJEB és az EB, sem pedig a nemzeti alkotmánybíróságok ítélkezési gyakorlatában. E fő következtetés és a téma elméleti kérdéseinek megbeszélése miatt a professzor rendkívül fontosnak tartotta ezt a konferenciát.       

A második előadást – „ Az alkotmányos érvelés és értelmezés módszertana a hazai alkotmánybíróságok gyakorlatában és az európai szupranacionális bíróságok joggyakorlatában ” – Tóth J. Zoltán, (Károli Gáspár Református Egyetem, Budapest) tartotta,  bemutatva kutatása módszertanát és tárgyát. Eszerint a kutatás három fő kérdésre keresi a választ: a) az alapvető jogok értelmezési gyakorlatának hasonlóságai és különbségei az érintett közép-európai országokban; b) az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) és az Európai Bíróság (EB) vonatkozó jogi gyakorlata; c) egyrészt a hazai alkotmánybíróságok közös joggyakorlata, másrészt az elemzett szupranacionális bíróságok (főként az EJEB) joggyakorlata közötti hasonlóságok és különbségek. A kutatók ez alapján elemezték a nemzeti alkotmánybíróságok és a szupranacionália bíróságok ítélkezési gyakorlatát.      

A plenáris ülés után – a konferencia második felében – hat előadást tartottak magyar, lengyel, cseh, szlovák, szlovén és szerb előadók. Az előadók mindegyike a közép- és kelet-európai régió kiváló jogi szakértője. Minden előadó saját országáról készített kutatást, amelyet a második ülést követő vita keretében vitattak meg. A következő szakértők adtak előadást a konferencián: Köblös Adél a  Nemzeti Közszolgálati Egyetemről (Budapest, Magyarország), Piotr Mostowik  az Institute of Justice-tól (Varsó, Lengyelország), David Sehnálekkel  a Masaryk Egyetemről (Brno, Csehország), Katarína Šmigová  a Pán-Európai Egyetemről (Pozsony, Szlovákia), Benjamin Flander  a Maribori Egyetemről (Szlovénia), valamint Slobodan Orlović az Újvidéki Egyetemről (Szerbia). Az előadók az alkotmányos érvelés nemzeti sajátosságaival foglalkoztak. 

Köblös Adél előadásában rámutatott, hogy Magyarország Alkotmánybírósága elfogadja a nemzetközi jogvédelmi mechanizmusok által biztosított jogvédelem szintjét az alapvető jogok érvényesítésének minimális szabványaként. Az Alkotmánybíróság általánosságban elfogadta, hogy az EJEB szabványt biztosít az emberi jogok védelmére, de az Alkotmánybíróság ambivalens hozzáállást mutat az EJEB döntéseihez, egyes bírák erősen kritizálják az EJEB -et. Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény értelmezése során figyelembe veszi Magyarország európai uniós tagságából és a nemzetközi szerződésekből eredő kötelező érvényű kötelezettségeket: az Alaptörvényt – lehetőség szerint – úgy kell értelmezni, hogy a norma tartalma megfeleljen az Európai Unió jogának. Az Alkotmánybíróság azonban nem dolgozott ki szabályokat és rendszert arra vonatkozóan, hogy mely módszerek elfogadhatók, és mekkora súlyt tulajdonítanak bizonyos módszereknek. Hangsúlyozni kell, hogy a magyar Alkotmánybíróság hagyományosan gyakran veszi figyelembe a németországi Szövetségi Alkotmánybíróság és az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának ítélkezési gyakorlatát.  

Előadásában Piotr Mostowik hangsúlyozta a nemzeti és az európai bíróságok joggyakorlatának egymásra gyakorolt hatását az adott intézmény által alkalmazott normatív elvekből következő alapvető normák tartalmának megalkotásában, és azt is megemlítette, hogy az alkotmányos értelmezés eltérhet a „hagyományos” törvényi értelmezéstől. Véleménye szerint az adott nemzeti alkotmánybíróság érvelési stílusa és döntési sablonja alapvetően nem különbözik az EB ítélkezési stílusától vagy döntési sablonjától hasonló esetekben. Az előadó azt is kiemelte, hogy az elmúlt évek során sokat fejlődött az, hogy az európai bíróságok joggyakorlatára hivatkoznak a lengyel alkotmánybírósághoz intézett levelekben. Az összes tárgyalt példában az értelmezés tárgya a nemzeti alkotmány normatív tartalma (beleértve az alapvető jogokat is), mint az ellenőrzési sablonok (modellek, szabványok) volt. Az utóbbiak tartalmát gyakran befolyásolta az Európai Egyezmény értelmezése az EJEB döntéseiben.  

David Sehnalek cseh professzor előadása kapcsán megjegyezhetjük, hogy a cseh alkotmánybíróság és az EJEB értelmezésében vannak hasonlóságok és különbségek, a cseh alkotmánybíróság és az EB között pedig alapvető különbségek vannak. Két fő hasonló elem van: a) a cseh alkotmánybíróság eljutott ahhoz a szakaszhoz, hogy saját ítélkezési gyakorlatának nagy csoportját dolgozhatja fel, és munkája ebben az értelemben hasonló az EJEB-hez; b) a logikai (nyelvi-logikai) érvek meglehetősen marginális hatásai és meglepő módon az objektív vagy szubjektív teleologikus értelmezés csekély explicit használata. Meg kell jegyezni, hogy a cseh alkotmánybíróságra jellemző, hogy kiterjedt megközelítést alkalmaz a korábbi (mind a saját, mind az EJEB) ítélkezési gyakorlathoz, általánosítja azt, ugyanakkor kevésbé veszi figyelembe az adott ügy tényeit.

Előadásában a Katarína Šmigová   professzor hangsúlyozta, hogy a Szlovák Alkotmánybíróság sok esetben nemcsak az EJEB és az Inter-Amerikai Emberi Jogi Bizottság (IACHR) ítélkezési gyakorlatára hivatkozik, hanem más országok ítélkezési gyakorlatára is, úgynevezett külső rendszerszintű érvelés keretében. Ezzel kapcsolatban a professzor hangsúlyozta, hogy a szlovák alkotmánybíróság általában a cseh és a német alkotmánybíróság ítélkezési gyakorlatára hivatkozik. Az előadás tárgyalta a szlovák alkotmány anyagi magját, eredetét és jellemzőit is. Az alkotmány anyagi magjának tartalmát és elemeit nagyrészt az alkotmány értelmezése alakítja, amely ebben a formában az alapvető jogok értelmezésére is hatással van.  

A témával kapcsolatban a Benjamin Flander   professzor hangsúlyozta, hogy a Szlovén Alkotmánybíróság döntéshozatalának jellegzetessége nagymértékben függ az ügy típusától, míg az alkotmányos érvelés stílusa attól függ, hogy az indokolás melyik szegmense hol helyezkedik el a végső döntésen belül. Az előadó arra is rámutatott, hogy a szlovén alkotmánybíróság érvelési stílusa tipikus érvelési stílus: az Alkotmánybíróság különböző tipikus teszteket, szabványokat, érveket és képleteket alkalmaz, és az Alkotmánybíróság néha egyesíti a különböző jogértelmezési módszerek széles skáláját. Egyes módszerek és érvek, valamint azok altípusai tipikusan együtt jelennek meg, míg másokat leggyakrabban erősítő módszerekként alkalmaznak az Alkotmánybíróság ítélkezési gyakorlatában.

Két fő megjegyzést kell tenni Slobodan Orlović  szerb professzor előadásával kapcsolatban. Először is az elemzett szerb alkotmánybírósági ítéletekből fakadó általános következtetés az, hogy az alkalmazott érvek és értelmezési módszerek nem annyira változatosak és az Alkotmánybíróság (a kilenc fő módszer közül) leggyakrabban csak néhányat használt. Ami a döntő érveket illeti, fel lehet ismerni a döntő érvet vagy érveket minden döntésnél, de ha a döntő érvelést megerősítő érveket nézzük – a meghatározó, erősítő és szemléltető érveket –, akkor azok vagy nem, vagy ritkán kerültek alkalmazásra. Ezenkívül az alkotmánybírósági döntések indokolása úgy van megfogalmazva, hogy ne legyen könnyű megkülönböztetni ezeket a „segítő” érveket egymástól. Másodszor, az alkotmányjogi panaszok eldöntése során az Alkotmánybíróság általában több különböző érvet és jogértelmezési módszert alkalmaz. Ezeket feloszthatjuk a gyakran használt érvekre (a külső rendszerszintű és összehasonlító jogi érvek és a belső érvek), illetve más érvekre és módszerekre, amelyeket soha nem használtak a döntéshozatalban, vagy csak ritkán.

A konferencia záró beszédében Prof. Dr. Szilágyi János Ede, a Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi Intézet vezetője megköszönte minden előadó részvételét, és kiemelte a közép- és kelet-európai alkotmánybíróságok lehetőségét arra, hogy a jövőben hivatkozzanak egymás gyakorlatára. 

Részletek

Dátum:
2021.06.23.
Időpont:
10:00 - 17:00

Helyszín

Budapest