MFI Tudományos Közleményei

A Mádl Ferenc Intézet Tudományos Közleményei címet viselő könyvsorozat elsődleges célja, hogy a Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi Intézetben dolgozó kutatók eredményei számára publikációs platformot teremtsen. A könyvsorozat magában foglal magánjogi és közjogi munkákat is. A tudományos művek valamennyi jogászi hivatásrend számára íródnak, s mind elméleti, mind gyakorlati jellegű tudásanyagot hivatottak átadni.

A könyvsorozat főszerkesztője Prof. Dr. Szilágyi János Ede, a Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi Intézet hivatalvezetője és a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának egyetemi tanára.

A sorozat első műve Prof. Dr. Veress Emőd “A szindikátusi szerződés” című könyve, amely a HVG-ORAC és a Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi Intézet társkiadásában jelent meg, s amely egy, a magyar szakirodalomban kevésbé tárgyalt társasági jogi és kötelmi jogi témakört dolgoz fel.

Ebben a tudományos munkában tematikus sorrendben helyet kapnak jogtörténeti, klasszikus közjogi, valamint nemzetközi jogi közlemények is.

A szindikátusi szerződések a társasági jog és a kötelmi jog átfedési területén, „feszültségi zónájában” helyezkednek el: elsősorban a gazdasági társaság tagjainak kötelmi jogi hatályú együttműködését szabályozzák, a szerződési szabadság elve alapján.

A hatályos Ptk. a társasági jogban a diszpozitivitás új távlatait nyitotta meg. Ennek az irányváltásnak a felvállalt célja többek között a szindikátusi szerződések használatának visszaszorítása volt: a jogalkotó azt feltételezte, hogy ha a társasági szerződést nem kógens normák határozzák meg, a tagok nem kényszerülnek arra, hogy a társasági szerződéssel párhuzamosan külön megállapodásokat tartsanak fenn. 

A fenti álláspont a szindikátusi szerződések legitimitását kérdőjelezte meg. A valóságban a szindikátusi szerződés a társaságok működtetésének igenis legitim eszköze. A Ptk. hatálybalépése pedig nem szorította, nem szoríthatta vissza a szindikátusi szerződéseket. Például a szindikátusi szerződésben gyakran nem vesz részt a társaság minden tagja, hanem csak egyes tagok rendezik szindikátusi keretek között az együttműködésük kereteit. Mivel a két szerződés között így csak részleges az alanyi átfedés, a két szerződés párhuzamos léte szükségszerű. Ugyanakkor a szindikátusi szerződésben gyakran előfordulnak olyan rendelkezések, amelyeket a felek bizalmas vagy titkos jellegűnek tekintenek, amelyeket más tagok vagy harmadik személyek, akár a társaság vezető tisztségviselői elől is el akarnak rejteni. A társasági szerződés ilyen megállapodások rögzítésére a cégnyilvánosság elvének köszönhetően teljesen alkalmatlan. A szindikátusi szerződés így a Ptk. rendszerében is természetes módon őrizte meg jelentőségét.

Veress Emőd monográfiája tisztázza a szindikátusi szerződés fogalmát, ismerteti jellemzőit és tartalmát, elhatárolja más szerződésektől, bemutatja viszonyát a társasági joggal és a társasági szerződéssel, valamint foglalkozik a szerződésszegéssel.

Veress Emőd: A szavazati szindikátusok – könyvrészlet

A könyvsorozat második elemét Dr. Domaniczky Endre tanulmánykötete képezi, mely digitalizált formában is elérhetővé vált.
A könyv a szerző 2010 és 2020 közötti írásait adja közre.

Domaniczky Endre tanulmánykötetének írásait a jogász és történész végzettségű szerző párhuzamosan futó történet- és jogtudományi témájú, gyakran egymásba fonódó kutatásai kötik össze.

Az írások és kutatások közös pontja a határterületek feltérképezésére való törekvés, amelynek révén a szerző a történeti témákhoz jogi, a jogi témákhoz történeti oldalról közelít.

 

A munka négy részből épül fel. Az első részben a szerző tudományos pályafutását legnagyobb mértékben befolyásoló jogtörténeti kutatások eredményeivel ismerkedhet meg az olvasó. Az írások között birtok-, kormányzat-, alkotmány- és jogtörténeti írások egyaránt helyet kaptak.

A második, közjogi fejezet a szerző doktori értekezéséhez kapcsolódó témákkal foglalkozik, amelyek között egyrészt elméleti (tételes jogi és a jogtörténeti), másrészt gyakorlati kérdéseket elemző tanulmányok találhatóak.

A harmadik részben a szerző több éves konzuli munkájának tapasztalataiból építkező írások olvashatóak. A diplomáciai és konzuli jogon belül a magyar-ausztrál, illetve a magyar-új-zélandi bilaterális kapcsolatok múltjára vonatkozó diplomáciatörténeti, illetve a konzuli jog fejlesztésével kapcsolatos gyakorlati kutatási irányokat két-két tanulmány képviseli.

A kötet utolsó, negyedik fejezetében kerültek elhelyezésre a diaszpóra-történetet, a kisebbségi jogokat és a kulturális identitással kapcsolatos témákat vizsgáló, a dél-csendes-óceáni térséghez, ezen belül Ausztráliához és Új-Zélandhoz kapcsolódó írások.

A Határterületeken nem csupán egy már megjelent írásokból készült válogatás, hanem két új, eddig még meg nem jelent, hosszabb írást is tartalmaz a birtoktörténet, illetve a jogtörténet témakörében.

Domaniczky Endre: Határterületeken – Válogatott állam- és jogtudományi írások (2010–2020)

A könyvsorozat harmadik elemét a Dr. Szilágyi János Ede és dr. Hrecska-Kovács Renáta szerkesztésében megjelent tanulmánykötet képezi, mely digitalizált formában is elérhetővé vált.A kötet az egyes európai államok – így Magyarország mellett Németország, Ausztria, Franciaország, Olaszország, Szlovákia, Csehország, Lengyelország és Románia – sztrájkjogi szabályozásainak összehasonlítását végzi el.

A munka a Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi Intézet hat magánjogi kutatója tollából származó hét fejezetből épül föl. Hrecska-Kovács Renáta a dogmatikai alapokat és a közszféra sztrájkszabályozását, Csirszki Martin Milán a munkaharcok eszközrendszerét, Orosz Flóra a sztrájk alapjogi jellegét és jogrendszerbeli elhelyezkedését, Visontai-Szabó Katalin a sztrájk alanyait, célját és formáit, Kovács Bálint a jogellenes sztrájkot, illetve Karczub Eszterrel készített közös fejezetében a sztrájk korlátozását és tilalmát mutatja be.

Az első fejezetben az olvasó megismerkedhet a sztrájk kategorizálásának kihívásaival, rövid összefoglalást kaphat a kollektív szerződések és a sztrájk kapcsolatáról, illetőleg a direkt akcióknak a sztrájkon kívül álló egyéb formáival is megismerkedhet. Ezt követi a második fejezet, amelyben az egyes állami szabályozási rendszerek áttekintésén felül az etimológiai és történeti kitekintést is elvégzi a szerző. A harmadik fejezet a sztrájkot, mint alkotmányos szabályozás által védett alapjogot mutatja be, emellett tisztázza azt is, hogy pontosan milyen jogalapokon indítható el a jogintézmény kategóriájába eső direkt akció a munkavállalók vagy érdekképviseletük részéről. A következő szerkezeti egység ezt a gondolatmenetet fűzi tovább, hiszen célja annak bemutatása, hogy mely jogalany, milyen céllal és milyen formában hirdethet sztrájkot, illetve vehet részt ilyen megmozdulásban. Az utolsó három fejezet a korlátozások és tilalmak köré csoportosul, hiszen elsőként a közszféra sztrájkjogát ismerjük meg, majd részletes képet kapunk arról, hogy milyen eljárásoknak kell megelőznie a tényleges munkabeszüntetést, átfogó elemzést olvashatunk a sztrájktilalmakról, majd végezetül a jogellenesen szervezett sztrájkmegmozdulásokhoz fűződő jogkövetkezményekről.

A szűkebb értelemben vett munkaküzdelem, a sztrájk és kizárás komplex jogterületén a mai napig szabályozási hiányosságok állnak fenn hazánkban. E hiányosság pótlásának érdekében a szerzők több sztrájkjogi szabályozást, illetve rész-jogintézményt mutatnak be és elemeznek komparatisztikai jelleggel, hogy abból a magyar jogalkotás is meríthessen és így felzárkózhasson azokhoz az államokhoz, amelyeknél fejlettebben van e jogterület szabályozva.

Szilágyi János Ede, Hrecska-Kovács Renáta (szerk.): A sztrájkjog összehasonlító jogi elemzése egyes európai államokban

A sorozat negyedik kötete abban az értelemben mindenképpen hiánypótló, hogy még nem született olyan magyar nyelvű munka, amely a különleges jogrendet (illetve az ezen jogintézménynek megfeleltethető nemzeti szabályozásokat) átfogóan, komparatív igénnyel tárgyalná. A több mint 600 oldalas könyv ezt a hiányt kívánja betölteni úgy, hogy az alkotmányos és a jogi szabályozás bemutatása mellett kitér a Covid-19 válság kezelése során felmerülő közjogi problémákra is.

A kötet első része az elméleti és a nemzetközi keretek tisztázására szolgál. Az első fejezet a különleges jogrend történeti gyökereit és az intézményt övező jogelméleti problémákat járja körül. A második fejezet a különleges jogrend nemzetközi dimenzióit taglalja, különös hangsúlyt helyezve az emberi jogok derogációjára. Ezt követően a Covid-19 járvány uniós szintű kezelését övező problémák kerülnek tárgyalásra.

A második rész a témakör hazai vonatkozásaira fókuszál. Két külön fejezet vizsgálja a különleges jogrend Alaptörvény előtti és utáni fejlődését; utóbbiban bemutatva az Alaptörvény kilencedik módosításának következményeit is. A következő fejezet a 2020. márciusban bevezetett Covid-19 veszélyhelyzet közjogi és jogalkotási problémáit vázolja fel; ezen kívül a szerzők külön fejezetet szenteltek a veszélyhelyzet gazdasági hatásainak mérséklésére szolgáló fiskális és monetáris intézkedéseknek is.

A kötet harmadik, legterjedelmesebb része 18 európai és két Európán kívüli ország (Egyesült Államok és Kína) nemzeti szabályozását mutatja be, kitérve a Covid-19 válság (köz)jogi vonatkozásaira is. A komparatív szempontot erősítendő, az országtanulmányok egységes szerkezetűek. A szerzők az alkotmányos és a törvényi szabályozás ismertetése mellett a témakör alapjogi aspektusait és az egyes különleges jogrendi kategóriák gyakorlati megvalósulását is felvázolják.

A negyedik blokk a kutatás következtetéseit járja körül. Az egyik fejezet a Covid-19 kezelésének tapasztalatait összegzi, míg a zárótanulmány azt foglalja össze, hogy a különleges jogrend hogyan, milyen formában jelenik meg az egyes alkotmányokban, kiemelve a magyar szabályozás (elsősorban az Alaptörvény) sajátos megoldásait.

Nagy Zoltán, Horváth Attila (szerk.): A különleges jogrend és nemzeti szabályozási modelljei

A könyvsorozat ötödik tagját Béres Nóra jegyzi. A kötet tartalmilag a szerző ugyanezen című, 2020. novemberben megvédett PhD-értekezésének aktualizált, szerkesztett változatának feleltethető meg, mely megírásának célja sommásan a nemzetközi közösség két meghatározó szereplője, a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) és az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa (BT) kapcsolatának átfogó, főképp normatív és esetjogi, valamint néhol politikai szemléletű elemzése volt. A monográfia négy részre tagolódik, ezek az alábbiak szerint foglalhatók össze.

A kötet bevezetésében a szerző a BT nemzetközi büntető igazságszolgáltatásban játszott szerepét mutatja be, az Egyesült Nemzetek Alapokmányától kiindulva a BT és az ICC kapcsolatára vonatkozó elméletekig.

A második rész normatív elemzést kínál: az első és a második fejezet a Nemzetközi Büntetőbíróság előtti eljárás Biztonsági Tanács általi megindításával foglalkozik népirtás, emberiesség elleni és háborús bűncselekmények, valamint agresszió esetén, míg a harmadik fejezet az ICC előtti eljárások Római Statútum 16. cikke szerinti felfüggesztését járja körbe.

A munka harmadik része az ICC és a BT kapcsolatának gyakorlati problémaira fókuszál, érintve a Nemzetközi Büntetőbíróság harmadik államokkal való kapcsolatát, a komplementaritás elvét, valamint az együttműködés és a nemzetközi elfogatóparancsok végrehajtásának problematikáját – természetesen mindezt a Biztonsági Tanács által megindított eljárások keresztmetszetébe illesztve.

A monogáfiát gazdag esetjogi merítés jellemzi: az egyes fejezetekben több tucat bírói döntés jelenik meg, különös tekintettel az ICC olyan ítéleteire és végzéseire, amelyek magyar nyelvű elemzésére ezidáig a hazai szakirodalom nem tért ki. Ez utóbbiak és a normatív alapok szűrleteként a mű a kutatási eredmények tézisszerű összegzésével zárul, rávilágítva a két intézmény kapcsolatát jellemző tendenciákra.

A kötet mind a nemzetközi jogászok, mind a büntetőjogászok érdeklődésére számot tarthat, legyenek akár elméleti, akár gyakorlati szakemberek, ugyanakkor a munka valamennyi, a nemzetközi büntetőjog iránt érdeklődő kolléga és joghallgató érdeklődésére számot tarthat.

Béres Nóra: A Biztonsági Tanács által a Nemzetközi Büntetőbíróság elé utalt helyzetek legfontosabb jogi problémái