A digitális platformok és a közösségi média hatása a véleménynyilvánítás szabadságára és a pluralizmusa

dátum: 2021. april 27.

helyszín: Belgrádi Egyetem, Jogi Kar

előadók: Dr. Dušan V. Popović

moderátorok: -

témák: -

A webinárium az internetes szólásszabadság alapjainak, a véleménynyilvánítás és a közösségi hálózatok mint nyilvános fórumok koncepcióinak bemutatásával indult.

Összefoglaló

Az előadó a webináriumot az internetes szólásszabadság alapjainak magyarázatával kezdte, amit a vonatkozó amerikai és az európai ítélkezési gyakorlattal támasztott alá. A véleménynyilvánítás szabadságával kapcsolatos három vezérgondolatként a következőket jelölte meg: (1) az igazság elismerése, mint a társadalmi fejlődés előfeltétele, (2) a véleménynyilvánítás szabadsága, mint a demokratikus önkormányzat eszköze, és (3) a szólásszabadság, mint önmagában vett érték. Az előadó tovább részletezte a „beszéd” fogalmát, elsősorban a digitális/online világ kontextusában. A „beszéd” fogalma széles körben értelmezve magában foglalja mind a közvetlen (szóbeli), mind a szimbolikus beszédet (cselekvés). Például egy egyszerű „like” a Facebookon „beszédnek” minősül, amint azt az Egyesült Államokbeli Bland kontra Roberts ügyben megállapították. Az előadó arra a következtetésre jutott, hogy az USA-ban és Európában némileg eltérnek a megközelítések. Az Egyesült Államok jogszabályai többféle beszédkategóriát különböztetnek meg, amelyek közül néhány nem vagy csupán alig részesül védelemben az Első Alkotmánymódosítás alapján. Az európai megközelítés a szólásszabadság különböző korlátait írja elő.

Később a webinárium annak megvitatásával folytatódott, hogy a közösségi hálókat privát tereknek vagy nyilvános fórumoknak kell-e tekinteni. A nyilvános fórum doktrínáját az Egyesült Államok jogában a Perry Education Association kontra Perry Local Educators’Association ügyben fogalmazták meg. Az előadó megjegyezte, hogy egyre nehezebb megkülönböztetni a közösségi hálók profiljainak privát és nyilvános használatát, példaként pedig be a politikusok által a polgárokkal való kommunikáció céljából használt privát fiókokat hozta fel. E kérdést a Knight First Amendment Inst. at Columbia University kontra Trump ügyben tovább elemezték. Rendkívül fontos meghatározni azt, hogy a közösségi hálókat technológiai vállalatoknak (semleges szereplőknek) vagy médiavállalatoknak (szerkesztői döntéseket hozóknak) kell-e tekinteni.

A tartalmak eltávolítására két szabályrendszer vonatkozik: (1) az állam által elfogadott előírások és (2) a közösségi hálók által elfogadott belső tartalomeltávolítási szabályok. A webinárium két fő modellre, az USA és az EU jogi megközelítésére hivatkozva összehasonlító jogi szempontból vizsgálta a tartalmak eltávolításának és a cenzúrának a jogi alapjait. Az előadó az Egyesült Államok jogának elemzését a tisztességes hírközlésről szóló 1996. évi törvény (Communications Decency Act of 1996) 230. szakaszával kezdte, konkrétan azzal, hogy „Egy interaktív számítógépes szolgáltatás egyik szolgáltatója vagy felhasználója sem tekinthető más információtartalom-szolgáltató által nyújtott információ közzétevőjének vagy előadójának.” A 230. szakasz négy törvényi kivételt fogalmaz meg: (1) szövetségi bűncselekmények (pl. gyermekek szexuális kizsákmányolása) elleni büntetőeljárások, (2) a felperesnek az Elektronikus Hírközlési Adatvédelmi Törvényen (Electronic Communications Privacy Act) vagy az egyenértékű állami jogszabályon alapuló követelései, (3) az online szex-kereskedelem elleni küzdelemről szóló törvényen (Fight Online Sex Trafficking Act) alapuló keresetek, és (4) a szellemi tulajdonnal kapcsolatos követelések. Továbbá az előadó elemezte a Digital Millennium Copyright Act (DMCA) értesítési és eltávolítási mechanizmusát. Amely mechanizmus a szerzői jogok megsértésével kapcsolatos panaszok esetén alkalmazható.

Az előadó európai uniós jogról szóló elemzése az Elektronikus kereskedelemről szóló irányelvvel (Directive on Electronic Commerce, 2000) kezdődött, amelyet az amerikai DMCA ihletett, és amely meghatározza az egyszerű továbbítás, a gyorsítótárolóban történő rögzítés, és a tárhelyszolgáltatás fogalmi kereteit. Az előadó Európai Unió Bíróságának Promusica ügyben hozott döntését is elemezte, amelyben a Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az irányelvek átültetésekor és az intézkedések végrehajtásakor „a tagállamoknak (…) ügyelniük kell arra, hogy az irányelvek olyan értelmezésére támaszkodjanak, amely lehetővé teszi a közösségi jogszabályok által védett különböző alapvető jogok közötti méltányos egyensúly megteremtését.” Ezenkívül az előadó kitért a digitális egységes piacon a szerzői jogról szóló uniós irányelvre is (EU Directive on Copyright in the Digital Single Market, 2019), amely a horizontálisról a vertikális megközelítésre való áttérést jelentette az uniós jogban. A vertikális jogalkotási beavatkozás felé való elmozdulás egy másik példáját az online terrorista tartalom terjesztésének megelőzéséről szóló rendelet javaslatában (Regulation for Preventing the Dissemination of Terrorist Content Online, 2018) találhatjuk meg.

Az előadó az Audiovizuális médiaszolgáltatásokról (Audiovisual Media Services – AVMS) szóló irányelv (2018) legújabb verziójának vizsgálatával folytatta, amely a következőképpen határozza meg a „videómegosztóplatform-szolgáltatás” fogalmát: „olyan szolgáltatás, amelynek, vagy amely egy elválasztható részének vagy egy alapvető funkciójának elsődleges célja, hogy olyan műsorszámokat, felhasználó által létrehozott videókat, vagy mindkettőt juttasson el a közönséghez, amelyekért a videómegosztó platform szolgáltatója nem tartozik szerkesztői felelősséggel.” Következésképpen a közösségi médiaszolgáltatások „videómegosztóplatform-szolgáltatásnak”  minősülhetnek, és az AVMS-irányelv hatálya alá tartozhatnak. Ez az irányelv előírja a tagállamok számára, hogy gondoskodjanak arról, hogy a joghatóságuk alá tartozó videómegosztóplatform-szolgáltatók meghozzák a megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy: (1) megvédjék a kiskorúakat az olyan műsorszámoktól, felhasználó által létrehozott videóktól és audiovizuális kereskedelmi közleményektől, amelyek károsíthatják a fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésüket, (2)  megvédjék a közönséget az olyan műsorszámoktól, felhasználó által létrehozott videóktól és audiovizuális kereskedelmi közleményektől, amelyek személyek csoportjával vagy egy csoport valamely tagjával szemben erőszakra vagy gyűlöletre uszítanak, (3) megvédjék a közönséget az olyan tartalmakat hordozó műsorszámoktól, felhasználó által létrehozott videóktól és audiovizuális kereskedelmi közleményektől, amelyek terjesztése az uniós jog szerint bűncselekménynek minősülő tevékenység, így például terrorista bűncselekmény elkövetésére való nyilvános uszítás, gyermekpornográfiával kapcsolatos bűncselekmény, vagy rasszizmussal és idegengyűlölettel kapcsolatos bűncselekmény.

A tartalomeltávolításhoz kapcsolódó jogalkotási aktusok elemzését követően az előadó a közösségi hálózatok által elfogadott belső szabályokat vizsgálta meg. A belső szabályok és rendelkezések különböző típusai felölelik a szolgáltatási feltételeket, az adatvédelmi irányelveket, a szellemi tulajdonra vonatkozó irányelveket és a közösségi standardokat. Az előadó arra a megfigyelésre jutott, hogy ezek a szabályok kevéssé átláthatók. Egy másik kiemelt kérdés az automatikus észlelési és szűrési technológiák alkalmazása volt, amelyek alig járnak emberi beavatkozással, és így felvetik az egyoldalúság kockázatának kérdését a különböző technológiai szakaszok, így az algoritmustervezés során is. Számos nyilvánvaló hibát és tartalomeltávolításra vonatkozó megkérdőjelezhető döntést (pl. a Facebook blokkolta a „Napalm Girl” fotó megosztását) megvitattak. Az előadó ezután kitért a Facebook mindezen kritikákra adott válaszára: a Facebook Felügyelőbizottságának (Facebook Oversight Board) létrehozására.

Az előadás az online felületek véleménynyilvánítási szabadságra és pluralizmusra gyakorolt hatásának értékelésével zárult. A közösségi hálók negatív oldalának két jelentős sarokpontját azonosították: (1) az egyenlő hozzáférés és a beszédben való részvétel elvesztése ezeken a platformokon, és (2) az elszámoltathatóság problémája.

Share This