Az aranybulla a joghistóriában

alcím: Az aranybulla a joghistóriában

szerző: Mezey Barna

publikáció dátuma: 2022. August 16.

Amikor II. András aranybullával ellátott oklevelét kibocsátotta, aligha gondolhatta, hogy az utókor jelentős alkotmányos dokumentumként fogja értékelni intézkedéseit. Az ambiciózus politikai, gazdasági és kormányzati reformokat tervező, 1205 májusában királlyá koronázott uralkodó korántsem rendezett körülmények között jutott hatalomhoz. A bátyjával, Imrével szemben folytatott politikája megalapozta a későbbi pártvillongásokat, majd fiának, Bélának királlyá koronázását, és az állandósuló hatalmi harcokat. A 13. század a magyar rendiség kiformálódásának korszaka is, mely határozott és fokozódó egyházi követelésekkel, az előkelők pozícióerősítő vagyon- és magánhatalomgyarapító törekvéseivel, a jogállását védelmező comprovinciales erősödésével jellemezhető. E tendenciák szerte Európában karakterizálták a királyi hatalom és a társadalmi átalakulásban érdekelt politikai szerveződések küzdelméből többnyire új közjogi konstrukciók életre keltésével megszerveződő új alkotmányos berendezkedéseket. A megszerveződő politikai erők és az uralkodók között létrejött közjogi megállapodások és szerződések garanciális jelentőségűekké váltak, hiszen ezek alakították a király és a rendek hatalmi egyensúlyát és együttműködési formáit. A tanulmánykötet az évfordulóra tekintettel vizsgálja az Aranybulla kiadásának körülményeit és hosszú évszázadokra kiterjedő hatását.

A kötet a következő tanulmányokat közli: Az európai jogtörténelem fősodrában: a magyar Aranybulla (Balogh Elemér), Pest és Buda városok egy és ugyanazon Aranybullája (Blazovich László), Magánjogi intézmények az Aranybullában (Homoki-Nagy Mária), Az 1222. évi Aranybulla ellenállási záradéka, történeti alkotmányunk vívmánya (Horváth Attila), A „Dán Aranybulla”: az V. Erik király által 1282. július 29-én aláírt håndfæstning (Képes György), Az Aranybulla ellenállási záradéka és a nemesi vármegyék rendelet-félretételi (vis inertiae) jogosultsága (Stipta István), Az erdélyi szászok arany szabadságlevele (1224) és annak hatása a közösség hetedfélszázados történetére (P. Szabó Béla), A közvetlen demokráciától a jogkiterjesztésig: történeti alkotmányunk vívmányai és az Aranybulla (Szabó István), Fejedelemválasztási feltételek Erdélyben (Veress Emőd).

A kötet függeléke tartalmazza Az 1222. évi Aranybulla teljes szövegét és 1231. évi megerősítését, Érszegi Géza fordításában. A kortárs szabadságlevelek közül Veress Emőd tolmácsolásában első ízben publikálja magyarul az 1188. évi leóni dekrétumot, akárcsak V. Erik dán király nagy szabadságlevelét 1282-ből Képes György magyarításában. Magától értetőden került a válogatásba a Blazovich László fordította 1244. évi budai aranybulla. És végül olvasható Diószegi Szabó Pál által a most első alkalommal teljes egészében magyarra átültetett 1563. évi német aranybulla. 

Az ismertető szerzője: Mezey Barna

A szerzőről