„Több elismerést várunk a Nyugattól”

2022.06.30

A nyugatiaknak egyenlő felekként kellene kezelniük bennünket. Minden európainak azt kellene éreznie, hogy tiszteletben tartják a világnézetét, nem pedig azt, hogy a Nyugat-Európából származó gondolkodásmódot előrébb rangsorolják – mondta lapunknak Vanja-Ivan Savić, a Zágrábi Egyetem jogászprofesszora, a Közép-európai Professzori Hálózat tagja, aki a Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi Intézet, illetve az Igazságügyi Minisztérium konferenciameghívásának eleget téve járt Budapesten.

A Magyar Nemzet által közölt teljes interjú:

„Több elismerést várunk a Nyugattól”
Vanja-Ivan Savić, a Zágrábi Egyetem jogászprofesszora Fotó: Magyar Nemzet/Éberling András

– Milyen tanulságokat vont le a budapesti konferencián?

– Két különböző Európában élünk ma. A jogelmélet mellett a jog és a vallás, az állam és az egyház kapcsolatát tanulmányozó egyetemi oktatóként úgy látom, az elmúlt évszázadban Európa nyugati, illetve keleti felén két különböző „atmoszféra” jött létre. Miközben mi kommunista rezsimekben éltünk, Nyugaton, ahol pedig érvényesülhetett a vallásszabadság, paradox helyzet alakult ki. Kiváló lehetőségeik dacára az ottani emberek elfordultak a hagyományos értékektől, és így a templomba járók száma is jelentősen visszaesett. Az ő templomaik jórészt üresek, nálunk, Keleten viszont a vallás a nemzeti megtartóerő részévé vált, miután „katakombákba” szorítottak bennünket. Nem mondom, hogy ez a különbség áthidalhatatlanul óriási Európa két fele között, de azért érezhetően eltérően látjuk a zsidó–keresztény hagyomány jelentőségét. Erre is kitérve beszéltem a budapesti konferencián a vallási jelképek fontosságáról a nyilvánosságban. Örömmel fogadtam el a Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi Intézet, illetve az Igazságügyi Minisztérium meghívását, mert csak hálásak lehetünk azért, ahogy Magyarország fórumot biztosít a kelet-közép-európai értelmiség közös gondolkodásának. Nagyon remélem, hogy ennek eredményeire, az ezekből születő tanulmányokra nyugat-európai kollégáink is felfigyelnek, és majd velük is asztalhoz ülhetünk vitázni.

– Hogyan segítheti ez elő, hogy térségünk hangja markánsabban jelenjen meg a huszonhetek Európájában? Egyelőre komoly nézeteltérések vannak például a jogállamisággal kapcsolatban.

– Ez fontos kérdés. Le kell szögeznünk egyfelől, hogy európai polgárokként örömmel veszünk részt az Európai Unióban. Másfelől viszont több elismerést várunk, és több megértést az egyes tagországok között. A nyugatiaknak jobban kellene érteniük a kelet-közép-európai országok történeti alapjait, és egyenlő felekként kellene kezelniük bennünket. Minden európainak azt kellene éreznie, hogy tiszteletben tartják a világnézetét, nem pedig azt, hogy a Nyugat-Európából származó gondolkodásmódot előrébb rangsorolják.

– A templomba járók számának visszaesése a szekularizációt tükrözi. Nem ássa ez folyamatosan alá Európa vallási alapjait?

– Aszekularizáció VII.Gergely pápa idejére, a XI. századra vezethető vissza, és jelentős változáson ment keresztül ahhoz képest, amit ma értünk alatta. A francia forradalom idején a vallást magánügynek nyilvánították. Nagyon tartottak a katolikus egyház befolyásától. De ha megnézi, egész Európában nem neveztek el annyi falut és várost szentekről, mint Franciaországban, a párizsi Notre-Dame-székesegyházról mint az ország egyik jelképéről nem is beszélve. Ők sem tudtak hátat fordítani a vallási hagyománynak. Görögország alkotmányát a Szentháromságra hivatkozva fogalmazták, és a skandináv országok zászlóiban mind ott szerepel a kereszt. Magyarország címerének pajzsán is a Szent Korona nyugszik. Európa története szorosan összefonódik a kereszténység történetével, márpedig a történelmet nem lehet eltörölni. Vannak mostanában is reménykeltő fejlemények. Idén tízéves a Lautsi kontra Olaszország ügyben hozott híres ítélet, amelyben az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) megállapította, hogy az olaszországi köziskolák osztálytermeiben kihelyezett feszületek nem sértik az emberi jogok európai egyezményét. Ezt a döntést a vallásszabadság sarokköveként ünnepeljük. Az is fontos, hogy a strasbourgi bíróság megállapította, a feszület nemcsak vallási, hanem nemzeti jelkép is. Azok számára is az ország gyökereinek elismerését jelenti, akik nem vallásgyakorlók. Az olaszoknak talán a kereszt fontosabb jelkép, mint a nemzeti lobogójuk. Remélem, az EJEB ebben a szellemben tartja fent az ítélkezési gyakorlatát, a mérlegelési mozgástérnek nevezett brit jogi doktrínának megfelelően. Nem szükséges, hogy az egyes európai országok annyira hasonlítsanak egymásra, mint az ikrek. Legyen sokszínűség, az eltérő történelmi-kulturális alapok figyelembevételével!

Vanja-Ivan Savić, a Zágrábi Egyetem jogászprofesszora Fotó: Magyar Nemzet/Éberling András

– Európa sokat változott ugyanakkor az elmúlt évtizedben is, a migráció az egyes országokat is megváltoztatja. Erre a kihívásra milyen választ adhatunk?

– Természetesen a jogállamiság, a demokrácia, a kisebbségi jogok fontos dolgok. De ez esetben kétirányú utcáról van szó. Tiszteletben kell tartanunk a kisebbségek jogait, de a kisebbségeknek is tiszteletben kell tartaniuk annak az országnak a kultúráját, amelyben élnek.

– A migráció, különösen a muszlim bevándorlás kérdése a mai Európa egy másik alapvető törésvonala. Nyugat-Európa nyíltan bevándorlótársadalmakat épít, míg Kelet-Közép-Európa elzárkózik ettől. Magyarország a demográfiai visszaesést családpolitikával, nem bevándorlással akarja ellensúlyozni. Mit fejez ki ez a szembenállás?

– Bizonyos mértékig az iszlám kultúra is része Európa történelmének, például az Ibériai-félszigeten vagy a Balkánon. Horvátország északi részéről származom, innen, Budapesttől alig pár órányira, és el tudom mondani, hogy a főleg bosnyákokból álló horvátországi iszlám közösség elég jól integrálódott. A horvátországi mufti felkereste Ferenc pápát Rómában, ahol szó esett arról is: a horvátországi muszlimok helyzete modellként szolgálhat a keresztényekéhez az iszlám országokban. A migráció kérdése megint csak arról szól, hogy kik is vagyunk mi magunk. Hajlunk arra, hogy elutasítsuk a muszlim bevándorlást, és sokszor hallom az ilyen emberekkel kapcsolatban azt felemlegetni, hogy sok gyermekük van. Hozzáteszik ehhez, hogy mi pedig kevesen vagyunk, tehát a muszlimok majd számbeli fölénybe kerülnek velünk szemben. Mi másról szól ez, ha nem rólunk? Nagyon jó, hogy egy csomó gyerekük van, ebből is látszik, hogy a család fontos a számukra. Legyen az a mi számunkra is! Számos európai meg sem házasodik, vagy legfeljebb egy-két gyereket vállal. Az európai ember nagyon komformistává és anyagiassá vált, sokan például inkább kutyát tartanak ahelyett, hogy gyereket vállalnának. Ami a bevándorlást illeti, a humanizmus is arra kötelez bennünket, hogy menedéket nyújtsunk a valóban üldözötteknek, de ez nem jelentheti azt, hogy fogadjunk be mindenkit, aki ide akar jönni. Ebben az esetben Európa már nem lenne ugyanaz, mint ma. Nem engedhetünk az ellenőrizetlen bevándorlásnak, nem nyithatjuk meg a határainkat. Országaink és értékeink védelme, a biztonságunk ugyanis már a mi jogainkat érinti.

Share This