Absztrakt
A rendszerváltás után megszületett modern polgári törvénykönyvek kifejezetten szabályozzák a szerződésátruházást (így a cseh, a magyar, a román kódexek). A klasszikus polgári törvénykönyvek (az osztrák) vagy a szovjet típusú diktatúra alatt megszületettek (lengyel, szlovák) azonban nem. Kivételt képez az 1978. évi szerbiai kötelmi törvény, amely a térségben elsőként vezette be a szerződésátruházást mint kifejezetten szabályozott intézményt. A szabályozás hiánya azonban nem jelenti, hogy a gyakorlatban, a szerződési szabadság elve alapján ne létezne szerződésátruházás.
A szerződés átruházása hagyományosan élénk viták tárgyát képezte. Az engedményezéshez viszonyítva nem egyszerűen a jog aktív alanyának cseréjére kerül sor esetében, hanem teljes szerződési póluson (pozícióban) történik alanycsere, vagyis egyidejűleg jogok és kötelezettségek halmaza száll át a szerződésből kilépő félről a szerződésbe belépő félre. Mivel a gyakorlat megkívánta, külön szabályozás hiányában is léteztek eszközök ilyen célok elérésére, amelyek alkalmazása gyakorta előfordult.
Kulcsszavak: szerződésátruházás, kötelmi törvény
