Nemzetközi Közszolgálati pragmatika és az ENSZ foglalkoztatási joga

Alcím: Nemzetközi Közszolgálati pragmatika és az ENSZ foglalkoztatási joga
Kiadás dátuma: 2022.06.05

Absztrakt

A könyvsorozat hetedik eleme Dr. Hrecska-Kovács Renáta tanulmánykötete, amelynek alapja a szerző 2022 januárjában megvédett doktori disszertációja.

Jelen – a hazai munkajogi és nemzetközi közjogi szakirodalomban egyedülálló – kutatási anyaggal a szerző azt kívánja bemutatni, hogy a nemzetközi szervezetek sajátos foglalkoztatási jogviszonyai milyen relációban állnak a globális értelemben vett közszolgálatiság eszmeiségével, a kialakult szerkezeti modellekkel, illetve szervezeti kulturális alapokkal. Ennek érdekében az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) személyzeti szabályzatát, a kapcsolódó alacsonyabb szintű belső jogforrásokat, a szervezet adminisztratív bíróságának ítélkezési gyakorlatát veti össze a főbb nemzeti közszolgálati modellek sajátos jellemzőivel. 

A kutatási munka összegzéseként a nemzetközi és nemzeti közszolgálat dogmatikai alapjaira építkezve a szerző levonja azokat a következtetéseket, amelyek alapján a közszolgálati pragmatika esszenciális elemeit ismerheti meg az olvasó.

A kötet tartalmát tekintve az első részben általános, elméleti megalapozást nyújt a szerző, amelynek során részletesen bemutatja a közszolgálati szabályozás jogtörténeti és jogelméleti gyökereit, a nemzetközi szervezetek helyét a jogrendszerekben, az erkölcs szerepét a nemzetközi jogban, a nemzetek és nemzetek feletti érdekek kollízóját és a kompromisszumra jutás lehetőségeit. Ebben a részben ismerteti a szerző, hogy az ENSZ belső szolgálati jogviszonyai miért nem a magánszféra munkajogviszonyai körébe sorolandók, és milyen okoknál fogva képeznek a közszolgálaton belül egy unikális szegmenst.

A második nagy szerkezeti egységben a szolgálati jogviszony keletkezésébe, módosulási és módosítási esetköreibe, megszűnésének és megszüntetésének feltételeibe, illetőleg tartalmába nyerünk betekintést. E részben a szerző tételes jogi forrásokat vett kutatómunkájának alapjául, így a tárgyalt jogintézményeket teljességre törekvő precizitással mutatja be, kitérve arra, hogy azok mennyiben hasonlítanak az európai és magyar szabályozási megoldásokhoz, illetőleg mennyiben és milyen okokra visszavezethetően térnek el tőlük.

Végezetül a munka utolsó részében a szerző a közszolgálati szféra munkaügyi kapcsolatait és vitarendezési szervezetrendszerét vizsgálja, kimutatva, hogy az ENSZ érdekképviseleti és tárgyalási metódusai helyenként jelentősen eltérnek a nemzeti közszolgálati rendszerekben fellelhető hasonló jogintézményektől, hangsúlyozva és érzékeltetve e jelenségnek a szervezeten belüli jogalkalmazásra gyakorolt előnyös és hátrányos hatásait egyaránt.

DOI: https://doi.org/10.47079/2022.hkr.enszfogl.7