Mádl Ferenc életrajzának elkészítése során a tanárra és a politikusra vonatkozó adatok mellett számos olyan információ is előkerült, amelyből a fiatalember jellemfejlődésének és gondolatainak alapvonásai rekonstruálhatóak.
A Vigiliában, illetve a Magyar Kurírban most megjelent írás az ifjú Mádl Ferenc katolikus mozgalomba való részvételének hátterét világítja meg, részben levéltári és könyvtári, részben viszont a néhai köztársasági elnök személyes hagyatékából származó források alapján.
Az alábbiakban Domaniczky Endre jogtörténész, a Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi Intézet vezető kutatója, volt konzul tanulmányát olvashatják, ami a Vigilia folyóirat 2023. januári számában jelent meg.
Mádl Ferencnek (1931–2011), a Magyar Köztársaság második elnökének (2000–2005) ifjúságáról mindeddig keveset, mindössze annyit tudtunk, amennyit erről az időszakról a vele készült interjúiban ő maga elárult. Most azonban, az életrajzának megírásához kapcsolódóan a hagyatékából előkerült magánlevelezése és fiatalkori írásai alapján egy teljesen új kép körvonalai rajzolhatóak meg, amelynek középpontjában a keresztény erkölcs követése, illetve az evangélium szegények és elesettek közötti hirdetése állt.
Mádl még gimnazistaként került kapcsolatba a Bulányi-féle mozgalommal, és később egyetemistaként maga is több csoport szervezésében és működtetésében vett részt. A szervezőmunka megkönnyítése érdekében 1954–1955 táján egy regényt is írt, amelyet folytatásokban a Vigiliában szeretett volna közölni. Ekkoriban azon is gondolkodott, hogy a lap munkatársai közé áll; ám e terveket az 1956–1957-es esztendők eseményei később felülírták. Az alábbiakban Mádl kiscsoportos tevékenységéről – amelyet ő következetesen „joc-munkának” nevezett – és az ezzel kapcsolatos legfontosabb írásáról, a kisregényéről lesz szó.