Emlékezés Mádl Ferenc akadémikusra

2022.06.27

Az MTA emlékező írása

2021-ben van Mádl Ferenc akadémikus, egyetemi tanár, jogtudós, politikus, korábbi köztársasági elnök születésének 90. és halálának 10. évfordulója.
Tisztelői, pályatársai, tanítványai kezdeményezésére az Igazságügyi Minisztérium Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi Intézete és a kormány támogatásával Martonyi János professzor elnökletével emlékbizottság alakult a megemlékezések koordinálására.
Az emlékbizottság az MTA elnöke által delegált tagjának, Vékás Lajos akadémikusnak, az MTA korábbi alelnökének írásával emlékezünk Mádl Ferencre, a tudósra. 

A kilencven éve született és tíz éve elhunyt Mádl Ferenc professzor közéleti pályafutását megelőzően húsz éve tanított az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán: polgári jogot, nemzetközi magánjogot és nemzetközi gazdasági jogot adott elő.

A meglehetősen ideologikus (értsd: marxizáló) töltetű, jó esetben: jogpozitivista előadások korában széles gazdasági-társadalmi alapon és imponáló történeti és kulturális kontextusban tárgyalta anyagát. Jelenlétében a szellem napvilága ragyogta be az Egyetem téri épület bizony szürke hangulatú tantermét. Gyakran már témaválasztása is több mint szokatlan volt az idő tájt. Kevesen vállalkoztak az Európai Unió jogelődje, az Európai Gazdasági Közösség joganyagának beható bemutatására, még ritkább volt az a tárgyilagos, sőt pozitív tárgyalásmód, amely európai kereskedelmi jogi előadásait jellemezte. Hallgatói rajongtak tanárukért, még az írásbeli számonkérés szigora sem riasztotta őket. A Kar világító fáklyájaként tisztelte őt kollégáinak többsége is. Ehhez nyilván hozzájárult megnyerő személyisége: szerénysége, közvetlensége, nyitottsága, empátiája.

Mádl Ferenc tudományos pályafutatása az Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézetében kezdődött. Kutatásainak középpontjában a nemzetközi magánjog alapkérdései álltak. Pályájának indulásakor az amerikai, majd nem sokkal később az európai nemzetközi magánjog tudománya már évek óta forrongott, meghaladottnak tekintette a kollíziós jog hagyományos módszerét. Cavers, Currie, Leflar, von Mehren, Reese és más vezető tudósok lényegi változásokat sürgető elméletekkel kívánták megújítani a klasszikus kollíziós nemzetközi magánjog kétségtelenül kissé berozsdásodott eszköztárát. Mádl egy Ford-ösztöndíj segítségével éppen ebben az időszakban egy tanévet tölthetett a University of California berkeley-i campusán, Albert A. Ehrenzweig intézetében, ahol első kézből ismerkedhetett az új teóriákkal. Maga Ehrenzweig szintén új utakat keresett, de elvetette az addigi reformjavaslatokat is, és más irányt jelölt ki. Amerikai tartózkodása alatt és hazatérve Mádl több korszakos jelentőségű tanulmányt közölt, amelyek a nemzetközi tudományos diskurzus részévé váltak, hozzájárultak a kollíziós nemzetközi magánjog új irányához, és előkészítették az 1979-es magyar törvényt is.

Mádl professzor a rendszerváltozás utáni két évtizedben – előbb az Antall József vezette kormány minisztereként, majd 2000 és 2005 között köztársasági elnökként – országszerte ismert és tisztelt személyiség lett.
Az első szabadon választott kormány minisztereként az országos tudománypolitika irányítója volt. Az e területen kifejtett széles körű tevékenységéből e helyütt a Magyar Tudományos Akadémiáról szóló törvényjavaslat koncepcionális előkészítését és annak az Országgyűlés elé terjesztését kell kiemelni. Mádl Ferenc miniszteri expozéjában hangsúlyozta, hogy az akadémiai törvény „olyan intézményről szól, amely nemzeti önazonosságunk egyik szimbóluma, sőt forrása lett”. Az előterjesztés utalt arra, hogy a Magyar Tudományos Akadémia – Széchenyi kezdeményezése nyomán és nemes gesztusa jóvoltából – a nemzeti újjászületés előhírnökeként jött létre, és vált egyik legfontosabb nemzeti intézményünkké. Felidézte, hogy a kommunista hatalom 1948 után megsemmisítette az Akadémia demokratikus önkormányzati rendszerét, és ezzel az egypárti politika folyamatos beavatkozási lehetőséghez jutott. A miniszter hangsúllyal mutatott rá arra, hogy az autonómia a tudományos kutatás szabadságának elengedhetetlen része, amely egyrészt az önkormányzatban, másrészt a képviseleti elv érvényesítésében ölt testet. A törvény ennek megfelelően a meritorikus, a tudományos érdemeken alapuló kiválasztási rendszer mellett a tudományigazgatás területén a széles körű képviseleti részvételnek kíván utat nyitni. A törvényjavaslat fontos elemeként emelte ki a miniszter azt is, hogy az Akadémiának szilárd anyagi alapokra van szüksége, éspedig nemcsak garantált költségvetési támogatás formájában, hanem törzsvagyon biztosításával is.

A beterjesztett törvényjavaslat az akadémiai kutatóintézetek hálózatának fenntartása mellett foglalt állást; egyértelműen deklarálta az akadémiai intézetek létjogosultságát és fontosságát, és ezt nyugat-európai példákkal is alátámasztotta. Az expozé ugyanakkor kiemelte az intézetek reformjának szükségességét. A korszerűsítés lényegét a miniszter abban jelölte meg, hogy a szervezeti kereteknek képessé kell válniuk a mindenkori tudományos feladatokhoz való természetes igazodásra. A törvényjavaslat az akadémiai intézetek felügyeletét, működésük ellenőrzését magán az Akadémián belül létrehozandó kutatóhelyi bizottság feladatává tette. Az Országgyűlés előtt Mádl Ferenc – a miniszter és az egyetemi tanár – rámutatott azokra a fontos összefüggésekre is, amelyek a szintén új irányok felé kormányzandó egyetemek, a Magyar Tudományos Akadémia és intézethálózata között fennállnak, és amelyeknek szerves együttműködését az egyidejűleg készülő akadémiai és felsőoktatási törvényeknek kell biztosítaniuk.

Vékás Lajos

Share This