A gyermek mindenek felett álló érdekeinek védelme az örökbefogadás során és az arányosság elvének a hatása

dátum: 2021. june 01.

helyszín: Mostar (Szlovénia)

előadók: Suzana Kraljić, Katja Drnovšek

moderátorok: -

témák: -

A cikk a 2021. június 1. és 10. között Mostarban megszervezett 9. Nemzetközi Családjogi Tudományos Konferencián (9. Međunarodni naučni skup porodičnog prava) került bemutatásra, melynek témája a »A családjog aktuális elméleti és gyakorlati kérdései«. A konferencia a Deutsche Stiftung für Internationale rechtliche Zusammenarbeit (IRZ) támogatásával valósult meg. A cikk a konferenciakötetben kerül publikálásra.

A kutatásra a Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi Intézet által szervezett Közép-európai Professzori Hálózat (Central European Professors’ Network) keretében került sor.

Összegzés

A gyermek mindenek felett álló érdekeinek védelme, amely a Gyermekek Jogairól szóló Egyezmény (a továbbiakban: UNCRC) 3. cikkében került deklarálásra, napjainkban a családjog és a gyermekek jogának egyik vitathatatlan alapelve. Ez a terület kiemelten fontos, hiszen itt fonódik össze a jogszabály a gyermek mindennapi életével. Az UNCRC hatálybalépése nyomán a gyermekek jogai és jogos érdekei új dimenziókat kaptak, és nélkülözhetetlenné váltak a gyermekeket érintő ügyekkel kapcsolatos döntéshozatali eljárásokban. Az UNCRC egy nemzetközi emberi jogi (gyermekjogi) szerződés, amely meghatározza a gyermekeket érintő polgári, politikai, gazdasági, szociális, egészségügyi és kulturális jogok egyetemes normáit. Az UNCRC bevezette a gyermekekért vállalt kollektív felelősséget. Az UNCRC ugyan nem állapít meg hierarchiát az egyes, gyermeket érintő jogok tekintetében, viszont rögzíti, hogy minden gyermeknek biztosítani kell az őt megillető jogokat, ezen felül deklarálja azt is, hogy a gyermekek jogait mindig a gyermek mindenek felett álló érdekét szem előtt tartva szükséges biztosítani. A gyermekek jogait ugyanis soha nem szabad úgy értelmezni, hogy az egyik jog hierarchikusan a másik felett áll , mert ez veszélyeztetheti a gyermek érdekeit. Bár az UNCRC elfogadása óta több mint 30 év telt el, a gyermekek jogai továbbra is gyakran sérülnek, mind az állam által, mind a gyermekek elsődleges gondozói, azaz a szüleik által. Egy gyermek örökbefogadása olyan intézkedésként jellemezhető, amely nemcsak az örökbefogadás pillanatában befolyásolja a gyermek életét, de jelentős hatással van a gyermek felnőttkori életére is. Ebből kifolyólag az örökbefogadás különös figyelmet igényel. Az örökbefogadásnak egyrészt a gyermek érdekeit kell szolgálnia, másrészt pedig mindvégig tekintettel kell lennünk arra, hogy az örökbefogadás a gyermek biológiai szüleire és az örökbefogadó szülőkre is nagy hatással van.

A szülőknek joguk és egyben kötelességük gondoskodni gyermekeikről. E jogukat teljesen autonóm módon gyakorolhatják, mindaddig, amíg ezt a gyermek érdekében teszik. Ellenkező esetben az állam köteles beavatkozni, és megvédeni a gyermek érdekeit. Az állami általi beavatkozásnak azonban mindig arányosnak kell lennie, ellenkező esetben sérülhetnek a gyermek és a szülők jogai (például a családi élethez való jog). A családi kötelékek ugyanis csak nagyon kivételes körülmények között szakíthatók meg, ami hatványozottan igaz a gyermekek örökbefogadására.

Habár napjainkban a gyermekek érdekeinek védelme alapvető elvként szerepel a családjogi jogviszonyokat érintő döntéshozatali eljárásokban, ennek az elvnek a gyakorlati alkalmazása azonban továbbra is gyakran nehézségeket okoz. Ennek egyik oka, hogy a gyermekek mindenek felett álló érdekeinek védelme, mint alapelv, nagyon rugalmasan értelmezhető és nagyon nehéz egy megfelelő jogi fogalom-meghatározást vagy szabványt alkalmazni rá. A fogalmat használó szervezetek (például az egyes bíróságok, a szlovén Szociális Munkaügyi Központ) széleskörű mérlegelési jogkörrel rendelkeznek az értelmezés tekintetében a döntéshozatali eljárások során.

A gyermekek jogainak védelme egy olyan jogi sztenderd, amelynek tartalmát az egyes ügyek objektív és szubjektív körülményeinek vizsgálata alapján lehet meghatározni (például a gyermek életkora, a gyermek érettségének a szintje, a szülők léte vagy hiánya). Előfordulhatnak azonban olyan esetek is, amelyek megakadályozzák a szülőket a szülői jogaik gyakorlásában. Ebben az esetben a gyermekről való gondoskodást valamilyen alternatív módon szükséges ellátni: ilyen alternatív megoldás lehet a családjogi törvénykönyv által szabályozott örökbefogadás intézménye.

Tegyük fel, hogy olyan körülmények alakulnak ki, amelyek nagyban veszélyeztetik a gyermek egészséges fejlődését (például családon belüli erőszak, kábítószer fogyasztás, gyermekek elhanyagolása), ami miatt a gyermek már nem élhet együtt a biológiai szüleivel. Ebben az esetben az államnak kell gondoskodnia a gyermekről. Ilyen például akkor fordul elő, amikor a szülőket megfosztják a felügyeleti joguktól, vagy valamilyen más körülmények teszik azt szükségessé (például a szülők halála). Az örökbefogadás, mint a gyermekekről való gondoskodás speciális formája, ugyanolyan kapcsolatot teremt az örökbefogadó szülők és az örökbefogadott gyermek között, mint a biológiai szülők és a gyermek között. Ezért teszi az örökbefogadást a gyermekekről való gondoskodás legjobb alternatív formájává. Az örökbefogadás olyan intézkedés, amelynek figyelembe kell vennie a gyermek etnikai, vallási, kulturális és nyelvi származását, és biztosítania kell a gyermek családi környezetben történő nevelésének folytonosságát.

Az EJEB ítélkezési gyakorlatából következik, hogy bizonyos körülmények fennállása önmagában nem vezethet automatikusan a gyermek örökbefogadásához, viszont az államoknak minden segítséget biztosítaniuk kell a gyermek és a család számára a szülő-gyermek kapcsolat fenntartásához. Így például csupán a szegénység, a rossz anyagi helyzet és a szülő betegsége nem lehet a gyermek örökbeadásának meghatározó oka. Az örökbefogadásra csak akkor kerülhet sor, ha a gyermek jóléte nem biztosítható az adott családnak nyújtható minden lehetséges segítséggel sem.

A szülők és a gyermek kapcsolatába való beavatkozás csak az arányosság elvével összhangban történhet. Az arányosság elve ma az alapvető jogi elvek közé tartozik. Ennek célja az egyén jogaiba való túlzott állami beavatkozás korlátozása. Az arányosság elve megköveteli, hogy a gyermek jogaiba való beavatkozással olyan mértékű segítségnyújtást kell a gyermeknek biztosítani, amekkorára ténylegesen szüksége van. Az államnak kevésbé korlátozó intézkedéseket kell foganatosítania, amennyiben azok is alkalmasak a gyermek mindenek felett álló érdekeinek védelmére. Az arányosság elve az úgynevezett arányossági vizsgálaton alapul. Az örökbefogadás a szülők jogaiba és a családi életbe való beavatkozást jelentő legradikálisabb intézkedés, amely már a családi magánélethez való jog megsértését jelentheti.

Ennélfogva az arányossági vizsgálatnak a következő szempontokat kell figyelembe vennie:

  1. a) az örökbefogadás esetében a beavatkozás jogalapját – a szülői felügyelet megvonását a törvénynek kell meghatároznia;
  2. b) a beavatkozást igénylő célok legitimitását – a szülői felügyelettől való megfosztás és ennek megfelelően például a gyermek örökbeadása olyan indokolt célok elérését kell, hogy szolgálják (a gyermek érdekeinek védelme), amelyek más, enyhébb intézkedéssel nem érhetők el (az intézkedés megfelelősége);
  3. c) a beavatkozás szükségességét egy demokratikus társadalomban – a demokratikus társadalomban is szükség mutatkozhat a szülői felügyelettől való megfosztásra. Az örökbefogadás szükséges intézkedés, amelyet csak akkor kell alkalmazni, ha a gyermeket nem lehet megvédeni egy másik, enyhébb intézkedéssel, amely kevésbé korlátozza a gyermek-szülő kapcsolatot. Ezért tiszteletben kell tartani a gyermek mindenek felett álló érdekének kettős elvét. Nevezetesen tegyük fel, hogy a szülők, mint a szülői felügyelet elsődleges alanyai, különböző körülmények miatt nem képesek megfelelő szülői védelmet biztosítani a gyermek számára. Ebben az esetben a gyermeket elveszik a szülőktől és ezáltal kizárják a családjából.

Ezért az örökbefogadás célja a gyermek érdekeinek kettős védelme (elsősorban a gyermek családból való kizárásával és ezáltal a szülőktől való elválasztásával, majd ezt követően az örökbefogadással).

A gyermek csak akkor választható el családjától, ha ez szükségesnek bizonyul. Az állam pozitív kötelezettsége a családok egyben tartása. A gyermek mindenek felett álló érdekeinek egyoldalú és abszolút értelmezése és megvalósítása figyelmen kívül hagyja annak szükségességét, hogy ezt a jogelvet a többi alapvető joggal összhangban értelmezzék. A gyermek mindenek felett álló érdekének az értelmezése nem válhat adminisztratív formalizmussá a gyermekvédelmi hatóságok gyakorlatában. A gyermekbántalmazás és a gyermekek diszkriminációja a „megmentők” által nyújtott állami és magánszolgáltatások története. Annak érdekében, hogy a történelem ne ismétlődjön meg, rendkívül fontos, hogy a gyermekvédelmi hatóságok maradéktalanul tiszteletben tartsák mindenki, köztük a szülők emberi jogait, még akkor is, ha a hatóságok munkatársai meg vannak győződve arról, hogy ők csak a gyermekek mindenek felett álló érdekeit szolgálják.

Az online konferencia célja annak a feltárása, hogy a nemzeti rendes bíróságok, alkotmánybíróságok, legfelsőbb bíróságok vagy nemzetközi bíróságok, különösen az Európai Emberi Jogi Bíróság és az Európai Unió Bírósága hogyan alkalmazzák, és értelmezik az alapjogokat a polgári ügyekben. Míg a közjog területén az alapjogok érvényesülése a demokratikus jogállami társadalmakban magától értetődő, addig nem annyira nyilvánvaló, hogy magánfelek miként érvényesíthetik alapvető jogaikat a magánjogi viszonyaikban. A közép-kelet-európai országok doktoranduszai és fiatal kutatói arra vállalkoznak, hogy saját országuk (Csehország, Magyarország, Lengyelország, Szlovákia, Szerbia, Szlovénia, Oroszország) vagy nemzetközi bíróságok esetjogát mutassák be.

A konferencia hozzájárul a közép-európai régió bírósági gyakorlata hasonlóságainak és különbségeinek beazonosításához. Elősegíti a témával kapcsolatos tudományos párbeszédet azáltal, hogy a résztvevőknek lehetőséget biztosít arra, hogy kérdéseket tegyenek fel az előadóknak, illetve nézeteiket megosszák a hallgatósággal.

A kutatásra a Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi Intézet által szervezett Közép-európai Professzori Hálózat (Central European Professors’ Network) keretében került sor.

Share This