A közösségi hálózatok megváltoztatják a világot, így a felhasználóik kapcsolódási és egymással való kommunikációjának módját, valamint az információ-elérés és csere módját. Ezek az átalakulások kétélű fegyverként jelentkeznek. Egyrészt a közösségi hálózatok – pozitív módon – fontos szerepet játszanak a (korábban) társadalmilag elszigetelt egyének összekapcsolásában, lehetőséget nyújtanak arra, hogy közvetlen információkhoz jussanak az egyébként figyelmen kívül hagyott eseményekről (például konfliktusövezetekben az emberi jogok megsértéséről), valamint lehetővé teszik a tüntetéseket, jótékonysági rendezvényeket és figyelemfelkeltő akciókat szervező aktivista csoportok hálózatba szervezését a legkülönbözőbb társadalmi kérdésekben.
Másrészt viszont az internetről, mint az információcsere, a pluralizmus, a horizontális integráció és a felhasználók önszabályozásának határtalan területéről szőtt, az 1990-es évekre[1] jellemző romantikus álom a világháló vállalatok általi privatizációja és monopolizálása miatt egyre inkább elhalványul. A közösségi hálózatok szerepe a félretájékoztatás és dezinformáció, összeesküvés-elméletek, szerzői jogok megsértése, visszhangkamrák, gyűlöletbeszéd, zaklatás, megfélemlítés és zsarolás, valamint más problémás jelenségek terjesztésében vitákat indukál a jelenlegi szabályozás elégtelenségéről.
Ezek a negatív jelenségek bizonyos mértékig a közösségi hálózatok algoritmikus struktúrájához kapcsolódnak. A közösségi hálózatokat üzemeltető vállalatok a lehető legtovább szeretnék a felhasználókat a platformjukon tartani, és eközben célzott hirdetéseket közvetíteni számukra. A közösségi hálózatok elsősorban olyan posztokat mutatnak a felhasználóknak, amelyek vonzóak lehetnek számukra, és megfelelnek nézeteiknek és meggyőződésüknek.[2] A közösségi hálózatoknak ezt a rosszul szabályozott jellegzetességét gyakran összefüggésbe hozzák a társadalom növekvő polarizációjával, illetve az egyre durvább és sértőbb beszédmóddal. Az utóbbi években a politikusok, illetve általában a közszereplők – valamint a közösségi hálózatokon megjelenő más felhasználók –véleménynyilvánítási szintjének csökkenésével szembesülhetünk. Úgy tűnik, hogy az érveket felváltják a sértő megnyilvánulások, ráadásul a közösségi felületeken megjelenő ilyen véleményekre a hagyományos média kiemelt figyelmet fordít, ezáltal ezek hatása messze túlterjed az eredeti platformokon.
A szlovén bíróságok egyre gyakrabban szembesülnek a közösségi hálózatokon felbukkanó problémás és potenciálisan illegális véleménynyilvánítási formákra vonatkozó ügyekkel, és némely esetben még el is ismerik ezeket, mint a hálózatok jellegéből származó sajátos véleménynyilvánítási formákat.[3] Természetesen a bíróságok, amelyeknek a két fél jogai (például amikor egyik oldalon a véleménynyilvánítás szabadságára, másik oldalon a személyiségi jogokra kell figyelemmel lenniük) kiegyensúlyozásának nehéz feladatával kell szembenézniük, nem mindig ezt az utat választják.[4] A közösségi hálózatok szerepe és jelentősége a bírósági gyakorlat alapján egyelőre nem tűnik egyértelműnek. A közösségi hálózatokon történő nem megfelelő véleménynyilvánítás kérdése azonban minden bizonnyal túlmutat a jogilag megengedett véleménynyilvánítás kérdésén, mivel annak társadalmi következményei széles körűek és aggasztóak.[5] Mindazonáltal a közösségi hálózatokkal kapcsolatos kérdések, különösen, ha a véleménynyilvánítás szabadságáról és a közösségi hálózatok platformjain történő visszaélésekről van szó, alapos mérlegelést és szabályozási válaszokat igényelnek.
A közösségi hálózatokat működtető vállalatok döntenek az egyes felhasználók számára megjelenített tartalmakról, és saját szabályaiknak megfelelően döntenek a nem megfelelő tartalmak eltávolításáról is.[6] A közösségi hálózatokon megjelenő tartalmak moderálására azért van szükség, mert világszerte nagyszámú felhasználó tölt fel nagy mennyiségű problémás tartalmat a platformokra (például: gyermekek és felnőttek szexuális zaklatásáról szóló videók, erőszakos képek, terrorista propaganda és egyéb szélsőségek, étkezési zavarok, valamint az öngyilkosság dicsőítése). A közösségi média által biztosított tartalmak mesterséges és emberi intelligencia segítségével történő moderálása azonban túl gyakran vezet ellentmondásos döntésekhez (ilyen például az az eset, amikor a Facebook eltávolította a Willendorfi Vénusz képét arra hivatkozással, hogy megsértették a platform meztelenséggel kapcsolatos, akkor hatályos szabályait).[7] Az ilyen botrányok rávilágítanak a nyilvánosan elérhető tartalmak feletti magánellenőrzés kérdésére és annak a társadalom egészére gyakorolt hatásaira.
A közösségi hálózatok nemcsak az egyes országok jogi rendelkezéseinek (valós) megsértését jelentő tartalmakat távolítják el, hanem az általuk elfogadhatatlannak minősített tartalmakat is. Az egyes tartalmak elfogadhatatlannak minősítése önszabályozás kérdése, és néha az országokkal és azok szervezeteivel – a mi esetünkben az Európai Unióval – való együttműködést is magában foglalja.[8] Ez felveti azt a kérdést, hogy vajon az a döntés, hogy közösségi hálózatokra bízzuk-e annak eldöntését, hogy bizonyos tartalmak illegálisnak számítanak-e, megfelelő módszer a közösségi hálózatokon található problémás tartalmak kezelésére. Az olyan jogalkotási megoldásokat, mint például a NetzDG néven ismert német törvény, amely a közösségi hálózatokat az állítólagosan illegális tartalmak viszonylag gyors ellenőrzésére és eltávolítására kötelezi, gyakran kritizálják azért, mert a jogilag nem problémás tartalmak preventív eltávolítására ösztönöznek, és ez potenciálisan a szabad vita elfojtásához vezethet.[9] Lengyelországban ettől eltérően az online hálózatokon történő véleménynyilvánítás állami szabályozására irányuló megoldást javasolnak, amely a tartalommoderációs folyamatok állami felügyeletét kívánja megteremteni.[10] A tervezett szabályozás, amely a félretájékoztatás és a közösségi hálózatok jogainak megsértésének problémáját hivatott kezelni, egy speciális testület (a Szólásszabadság Tanácsa) felállítását irányozza elő, amelynek feladata a félretájékoztatás és a szólásszabadság közösségi hálózatok általi megsértésének megfelelő időben történő jelzése és eltávolításának ellenőrzése lenne. Az ilyen megközelítések sem mentesek azonban a kritikától, de mivel a szabályozás még kidolgozás alatt áll, hatásait és végrehajtását nem lehet elemezni.
A legtöbb uniós tagállamban, így Szlovéniában is, a tárhelyszolgáltatók nem kötelesek ellenőrizni és nyomon követni a platformjukon közzétett tartalmakat, hanem – amint tudomást szereznek annak jogellenességéről – csak eltávolításukat vagy a tartalomhoz való hozzáférés letiltását kell biztosítaniuk.[11] A hatályos jogszabályok az elektronikus kereskedelemről szóló, több mint 20 éves irányelvre épülnek, amely bizonyos mértékig már elavultnak számít, mert nem tartott lépést a digitális technológiák fejlődésével. Ezért az Európai Bizottság 2020 decemberében javaslatot tett a digitális szolgáltatásokról szóló törvénycsomagra, amely a jelenlegi rendszer néhány hiányosságát fogja majd orvosolni.[12] A javasolt szabályozás végleges formája még nem világos, de kritikusai máris kételyeiknek adtak hangot.[13] Nehéz ugyanis hatékonyan szabályozni a közösségi hálózatokkal kapcsolatos komplex jelenségeket, például a félretájékoztatást vagy annak terjesztését, a gyűlöletbeszéd magas előfordulását és számos más problémás tartalmat. Az EU természetesen egy olyan szereplő, amely képes meghatározni a szabályozás fejlődésének irányát, illetve kontinensünkön e jelenségek kezelését, azonban az – ahogy azt a fent említett német és lengyel példák is mutatják – az egyes tagállamok a közösségi hálózatok tartalmi szabályozása terén is utat törnek maguknak.
Míg az EU nyugati tagállamai által előterjesztett jogalkotási megoldásokat gyakran tekintik e terület mozgatórugójának, addig a közép- és kelet-európai országok közösségi hálózatok szabályozására vonatkozó megközelítéseire általában kevesebb figyelem irányul. A közösségi hálózatok tartalmainak jogi szabályozására vonatkozó összehasonlító jogi kitérő minden bizonnyal hozzájárul a meglévő szabályozás és a jövőbeli tendenciák jobb megértéséhez az EU határain belül és azon kívül is. A Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi Intézet a közép- és kelet-európai országok jelenlegi jogi helyzetének mélyreható vizsgálatát kívánja elősegíteni azzal a kezdeményezéssel, hogy a Közép-európai Professzori Hálózat keretében a közösségi hálózatok tartalma moderálásának, valamint a félretájékoztatás és dezinformáció jogi szabályozásának kérdését kutatja. A kutatás nem feltétlenül az uniós tagállamokra korlátozódik, hanem elsődleges célja a szakértők közötti párbeszéd elősegítése, valamint betekintést kíván nyújtani a kialakult jogalkotási gyakorlatba és felvázolni annak fejlődési irányait. Az EU jelenlegi helyzetében a már gyakorlattal rendelkező kelet- és közép-európai befutott szakemberek álláspontjának megismerése minden bizonnyal fontos hozzájárulást jelent az elkövetkező évek vitáinak megértéséhez.
A Mádl Ferenc Intézet Közép-európai Professzori Hálózat projektjének köszönhetően a kelet- és közép-európai országok közösségi hálózatok hatályos szabályozásáról szóló tanulmányai angol nyelven is elérhetőek lesznek az érdeklődő olvasók számára, és így a nagyközönség és a szakma számára lehetővé válik, hogy ezen a területen megismerje egyrészt a hatályos szabályozást, másrészt a jövőbeni tendenciákat. A párbeszéd ezenfelül hozzájárul a véleménynyilvánítás szabadsága és a biztonságos és befogadó internet eszménye közötti törékeny egyensúly megteremtéséről szóló vitához is.
Az online szolgáltatások felhasználóihoz eljuttatott tartalom ellenőrzése soha nem értéksemleges. A közösségi hálózatok által végzett tartalommoderációval kapcsolatban érdemes szkeptikusnak maradnunk, ugyanis a piaci szereplőket elsősorban a profit mozgatja. A Facebook és az Instagram etikátlan gyakorlatát feltáró szivárogtató, Frances Haugen közelmúltbeli adatai újabb visszajelzésnek vehetőek arra nézve, hogy a közösségi hálózatok nagy hatalmat összpontosítanak, ami a társadalom szempontjából potenciálisan káros következményekkel járhat.[14] Az önszabályozás bizonyosan nem a megfelelő megoldás a látszólag ingyenes közösségi hálózati szolgáltatásokat nyújtó vállalatok nagy hatalomkoncentrációjával kapcsolatos problémákra. Természetesen sok más kérdés is nyitva marad, például: bízhatunk-e abban, hogy az államok vagy ezek különböző szervezetei képesek lesznek biztosítani az ilyen hatalmas és összetett rendszerek hatékony és megfelelő szabályozását; hogyan biztosítható a közösségi hálózatok demokratikus felügyelete, hogyan alakíthatók ki hatékony szabályozási rendszerek, és hogyan vonhatók be a felhasználók ezekbe a folyamatokba; hogyan teremthető meg a véleménynyilvánítás szabadsága és más emberi jogok közötti nehezen megfogható egyensúly? Tekintettel arra, hogy a hiteles tájékoztatás és a toleráns viták a demokratikus társadalom előfeltételének számítanak, ezek a kérdések a jövőben nem kerülhetők meg.
[1] John Perry Barlow: A Declaration of the Independence of Cyberspace, in: Electronic Frontier Foundation, 1996; <https://www.eff.org/cyberspace-independence> (30. 11. 2021).
[2] Aleš Rozehnal: The Role of Social Media in Shaping Society, in: M. Wielec: The Impact of Digital Platforms and Social Media on the Freedom of Expression and Pluralism. Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi Intézet, 2021. 217–276. o.
[3] L. például: Judgement II Ips 75/2019, Supreme Court of the Republic of Slovenia, February 6, 2020. L. még: Ana Jereb: Žaljive objave na družbenih omrežjih kot moderni izziv sodišč: so lahko tudi všečki protipravni?, v: Pravni Letopis 2020, 2020. 175–199. o.
[4] Judgement II Ips 22/2021, Supreme Court of the Republic of Slovenia, September 1, 2021.
[5] Ez nem új keletű probléma, l. például: Mojca M. Plesničar in Pika Šarf: ‘This Web Page Should Not Exist’: A Case Study of Online Shaming in Slovenia, in: D. Trottier, Rashid Gabdulhakov in Qian Huang (eds.): Introducing Vigilant Audiences. Open Book Publishers, 2020, 188–213. o.
[6] Az árnyéktiltás gyakorlata különösen problematikus lehet ebben az összefüggésben: a felhasználó bejegyzéseit nem törlik, de a közösségi hálózatok nem mutatják meg azokat más felhasználóknak. L.: András Koltay: The Regulation of Social Media Platforms in Hungary, in: M. Wielec (ed.): The Impact of Digital Platforms and Social Media on the Freedom of Expression and Pluralism. Ferenc Mádl Institute of Comparative Law, 2021. 92–93. o.
[7] Frederik Stjernfelt and Anne Mette Lauritzen: Facebook’s Handbook of Content Removal, in: F. Stjernfelt in A. Mette Lauritzen (eds.): Your Post Has Been Removed: Tech Giants and Freedom of Speech. Springer International Publishing, 2020. 115–137. o.
[8] European Commission: The EU Code of Conduct on Countering Illegal Hate Speech Online; <https://ec.europa.eu/info/policies/justice-and-fundamental-rights/combatting-discrimination/racism-and-xenophobia/eu-code-conduct-countering-illegal-hate-speech-online_en> (1. 3. 2021); European Commission: Code of Practice on Disinformation; <https://ec.europa.eu/digital-single-market/en/code-practice-disinformation> (1. 3. 2021).
[9] Victor Claussen: Fighting Hate Speech and Fake News. The Network Enforcement Act (NetzDG) in Germany in the Context of European Legislation, in: Media Laws, no. 3/2018.
[10] Marcin Wielec: Censorship on Digital Platforms and Social Media Versus Freedom of Expression and Pluralism: The Perspective of the Republic of Poland, in: M. Wielec (ed.): The Impact of Digital Platforms and Social Media on the Freedom of Expression and Pluralism. Ferenc Mádl Institute of Comparative Law, 2021. 40–43. o.
[11] 2000/31/EK irányelv a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem egyes jogi vonatkozásairól (e-kereskedelmi irányelv); Zakon o elektronskem poslovanju na trgu (ZEPT, Eng. “Electronic Commerce Market Act”) Hivatalos Közlöny RS, 97/07. szám.
[12] European Commission: The Digital Services Act Package, 2 June 2020; <https://ec.europa.eu/digital-single-market/en/digital-services-act-package> (30. 11. 2021).
[13] Natali Helberger: The Political Power of Platforms: How Current Attempts to Regulate Misinformation Amplify Opinion Power, in: Digital Journalism 8, nu. 6/2020, pp. 842–854.
[14] Dan Milmo: Frances Haugen: ‘I Never Wanted to Be a Whistleblower. But Lives Were in Danger,’ in: The Guardian, 24 October 2021; <https://www.theguardian.com/technology/2021/oct/24/frances-haugen-i-never-wanted-to-be-a-whistleblower-but-lives-were-in-danger> (25. 11. 2021).