2021. november 15-én jelent meg a Bartłomiej Oręziak által bemutatott „A linkkorlátozás genezise az interneten” című online előadás. Az előadás a Közép-európai Professzori Hálózat 2021 keretében, a Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi Intézet, az Európai Összehasonlító Jogi Egyesület és a Varsói Igazságügyi Intézet együttműködésével került megrendezésre.
Az online előadás Bartłomiej Oręziak „A digitális platformok és a közösségi média hatása a szólásszabadságra és a pluralizmusra” című kutatócsoport tagjának disszeminációs rendezvényeként került megrendezésre.
Az elhangzott előadás az internetre vonatkozó, az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: Bíróság) által elfogadott linkkorlátozás genezisével foglalkozik.
A szabályozás kulcsa a GS MEDIA ügyben hozott ítélet, ez volt az az ügy, amelyben a Bíróság bevezette az első kifejezett linkkorlátozást. Ez a Svensson és BestWater ügyben hozott ítéletet követően történt. Abban az ügyben a Bíróság általában nem vezetett be korlátozást az internetes hivatkozás szabadságára vonatkozóan.
Az előadó először számos tényt sorolt fel. 2011 októberében a híres magazin kiadója, a Sanoma fényképeket készített Britt Dekkerről. Ezeket decemberben akarták megjelentetni a magazinjukban. Október végén azonban a GS MEDIA cég tulajdonában lévő GeenStijl weboldalra egy névtelen felhasználói üzenet érkezett, amely egy olyan weboldalra mutató hiperlinket tartalmazott, amelyről egy Dekkert ábrázoló képeket tartalmazó fájl volt elérhető (továbbiakban: vitatott fotók).
Ugyanezen a napon a GeenStijl oldalon megjelent egy cikk, amely a vitatott fényképekre mutató hiperhivatkozást tartalmazott. Mindez októberben történt. A Sanoma tiltakozását követően a GeenStijl weboldal szerkesztői úgy döntöttek, hogy egy második cikket is közölnek, amely a köztük és a Sanoma között kialakult vitáról szól. Ez a cikk tartalmazott egy hiperhivatkozást az imageshack.us weboldalra (ahol a vitatott fotók elérhetőek voltak).
A GeenStijl egy harmadik cikket is közzétett, amely ismét tartalmazott egy, a vitatott fotókra utaló hiperhivatkozást, amely alatt az internetfelhasználók kommentek formájában linkeket tettek közzé, amelyek a vitatott fotókat tartalmazó különböző weboldalakra mutattak. A Sanoma tervei szerint a fotók decemberben jelentek meg ismert magazinokban, ezzel szemben a fényképek már októberben elérhetővé váltak az interneten, és a GeenStijl a Sanoma ellenében tette elérhetővé e fényképek linkelését.
A Sanoma, a Playboy és a Britt Dekker kontra GS Media ügyben a felek a holland legfelsőbb bíróság előtt mérkőztek meg egymással. A jogvita középpontjában az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22-i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (a továbbiakban: 2001/29 irányelv) (HL L 167., 2001.6.22., 10-19. o.) 3. cikkének (1) bekezdésében használt „nyilvánossághoz közvetítés” kifejezés értelmezése állt. A nemzeti bíróság, mivel kétségei voltak az ügy érdemi elbírálásával kapcsolatban, úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 267. cikke (HL C 326., 2012.10.26., 47-390. o.) alapján – előzetes döntéshozatal keretében – három kérdést intéz az Európai Unió Bíróságához. A kérdést előterjesztő bíróság azt kívánta érdemben megvizsgálni, hogy a szerzői jog jogosultjának hozzájárulása nélkül egy másik honlapon szabadon hozzáférhető védett művekre mutató hiperhivatkozás elhelyezése valamely honlapon „nyilvánossághoz közvetítésnek” minősül-e, és ha igen, milyen körülmények között.
A GS Media-ügyben hozott ítélet lényege az, hogy hogyan kell értelmezni az irányelvben használt „nyilvánossághoz közvetítés” kifejezést. A Bíróság azt javasolja, hogy a GS Media-ügyben megjelölt elvek és tényezők prizmáján keresztül vizsgáljuk meg. A két feltétel elve, valamint az egyedi értékelés elve itt került bemutatásra. Az első azt jelenti, hogy a „nyilvánossághoz közvetítés” kifejezés két olyan feltételt egyesít, amelyeknek egyszerre kell teljesülniük: a védett mű „közvetítésének aktusát”, valamint a „nyilvánosság számára hozzáférhetővé tételt”. A második elv ezzel szemben az egyedi értékelést hangsúlyozza, amely csak számos egymást kiegészítő tényező figyelembevételét követően végezhető el.
Az első, a Bíróság által azonosított tényező ebben a folyamatban a felhasználó lényeges szerepe és a cselekményének tervezett jellege. A felhasználó akkor hajtja végre a közlési cselekményt, amikor teljes mértékben tudatában van annak, hogy az ő cselekménye nélkül más internethasználók elvileg nem férnének hozzá a védett műhöz.
A második tényező maga a „nyilvánosság”, amely korlátlan és ugyanakkor meglehetősen nagyszámú potenciális címzettet feltételez. A „nyilvánosság számára hozzáférhető” kifejezés használata ugyanakkor megköveteli, hogy a védett művet a korábban használttól eltérő technológiával tegyék hozzáférhetővé. A technológiai azonosságok esetében kénytelenek vagyunk az „új közönség” fogalmára hivatkozni, tehát a védett művet a korábbinál szélesebb közönség számára hozzáférhetővé tenni.
A harmadik tényező a szerzői jog jogosultjának hozzájárulása. Amint arra a Bíróság korábbi ítéleteiben rámutatott, ha ez a hozzájárulás korlátlan, akkor azt kell vélelmezni, hogy az valamennyi internetfelhasználóra mint olyanra kiterjed. Ha viszont korlátozott hatályú, akkor a már említett „új közönségre” kell hivatkozni.
A negyedik és egyben utolsó, a Bíróság által meghatározott tényező a közlés nyereségessége. Lényeges tehát, hogy a felhasználó a védett művet a haszonszerzés érdekében teszi közzé, vagy éppen ellenkezőleg: haszonszerzés nélkül. Ez kulcsfontosságú különbségtétel, mivel az első esetben vélelmezhető, hogy a felhasználó tudja vagy tudhatta volna, hogy a védett művet a szerzői jogtulajdonos hozzájárulása nélkül tette közzé. Ezzel szemben a második esetben az ellentétes tartalom vélelme áll fenn. Mindkettő tekintetében lehetőség van az ellenkező bizonyítására.
A fenti megfontolások fényében a Bíróság megállapította, hogy: „a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy annak megállapítása érdekében, hogy a szerzői jog jogosultjának hozzájárulása nélkül egy másik honlapon szabadon hozzáférhető, védett művekre mutató hiperhivatkozásoknak valamely honlapon történő elhelyezése az említett rendelkezés értelmében vett „nyilvánossághoz közvetítésnek” minősül-e, meg kell állapítani, hogy e hivatkozásokat olyan személy tette-e hozzáférhetővé anyagi haszonszerzési cél nélkül, aki nem tudott vagy ésszerűen nem tudhatott az említett művek e másik honlapon történő közzétételének jogellenes jellegéről, vagy éppen ellenkezőleg, e hivatkozásokat ilyen célból tették hozzáférhetővé, olyan helyzetben, amelyben e tudás meglétét vélelmezni kell.”
A FilmSpeler és a The Pirate Bay ügyekre hivatkozva az előadó jelezte, hogy ezek az ítéletek azt mutatják, hogy a GS Media-ügyben kidolgozott elveket és tényezőket a Bíróság következetesen alkalmazza. Ezek alapján a Bíróság a FilmSpeler-ügyben arra a következtetésre jutott, hogy a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „nyilvánossághoz közvetítés” fogalmát úgy kell értelmezni, hogy az kiterjed az interneten elérhető, előre telepített beépülő modulokat tartalmazó médialejátszó értékesítésére, amely olyan, a nyilvánosság számára hozzáférhető oldalakra mutató hiperlinkeket tartalmaz, amelyeken a szerzői jog által védett műveket a jogosultak hozzájárulása nélkül tették hozzáférhetővé a nyilvánosság számára. Az előadó mindebből arra a következtetésre jut, hogy ez a Bíróság által azonosított új típusú linkelés – az ún. fizikai eszközökben történő linkelés – egyfajta offline linkelési módszer, amely a tényállás jellege miatt bővíti a linkelésért felelős szervezetek körét. A Pirate Bay-ügyben a Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a „nyilvánossághoz közvetítés” fogalmát úgy kell értelmezni, mint egy olyan csereplatform interneten történő hozzáférhetővé tételét és kezelését, amely a védett művekre vonatkozó metaadatok indexelése és egy keresőmotor biztosítása révén lehetővé teszi e platform felhasználói számára e művek megtalálását és egy peer-to-peer hálózaton belüli megosztását. Összefoglalva, a bírósági eljárás nem változik ezekben az ítéletekben, ugyanazokon a tényezőkön és elveken alapul, mint a GS Media esetében. Az eljárás minden esetben azonos, csak az érintett termékek köre változik.
Végül az előadó megosztja velünk a Bíróság összekapcsolás-korlátozási modelljével kapcsolatos gondolatait, és bemutatja az ezzel kapcsolatos kiválasztott problémákat:
- A szerzői jogtulajdonos hozzájárulásának kérdése
Még kellő körültekintéssel sem lehet megállapítani, hogy minden olyan védett mű, amelyet egy szakmai szervezet hozzáférhetővé tett, a szerzői jog jogosultjának hozzájárulásával került-e fel az internetre. E bizonytalanság következménye azon vélelem felállítása, hogy az adott személy tudott vagy kellő gondossággal tudhatott a védett művek közzétételének jogellenes jellegéről.
- A szubjektív értékelés problémája
A szubjektív tényezőt a hazai igazságszolgáltatás számára igen nehéz lesz értelmezni, mivel az elkövető magatartásának vizsgálatát igényli.
- A nyereségtényező problémája
A szerzői jog jogosultját általában nem érdekli, hogy a jogait nyereségvágyból sértették-e vagy sem. Ha a Bíróság valóban hatékonyan akarja védeni a jogosult jogait, az előadó szerint egy másik, hasznosabb tényezőt kellene beiktatnia. Például a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem egyes jogi vonatkozásairól szóló, 2000. június 8-i 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv („Elektronikus kereskedelemről szóló irányelv”) (HL L 178., 2000.7.17., 1-16. o.) rendelkezései szerinti felelősség.
- A tagállamok közötti esetleges következetlenségek problémája
A különböző tagállamok bíróságai eltérő módon alkalmazhatják a Bíróság által javasolt elveket és tényezőket. Ez a harmonizáció helyett az információs társadalom szabályainak egyfajta de-harmonizációjához vezethet.
- A véleménynyilvánítás szabadságának problémája
Ez a fajta értelmezés olyan terület, ahol a véleménynyilvánítás szabadsága könnyen sérülhet. Ezen a területen nagyon óvatosnak kell „mozogni”. A már említett ítéletekben nem történik ilyen jogsértés. Sőt, ezek az ítéletek jelentik azt az alapot, amelyből kiindulva érvek születhetnek más ügyekben, ahol jogos kétségek merülhetnek fel a véleménynyilvánítás szabadságának tiszteletben tartásával kapcsolatban. A Renckhoff-ügyről van szó, amit az előadó nagy vonalakban ismertetett, és amelyet a Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi Intézet a Közép-európai Professzori Hálózat kiadványaként 2021-ben jelentet meg.