A szlovákiai Páneurópai Egyetem Állam- és Jogtudományi Kara a Szlovák Köztársaság alkotmánya lényegi tartalmának bemutatását választotta a magyarországi Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi Intézet által koordinált Közép-európai Professzori Hálózat Emberi jogok értelmezése című projektje keretében tartott két ismeretterjesztő rendezvényének témájául. Az első előadást Dr. Rastislav Kaššák PhD a Szlovák Alkotmánybíróság egyik bírája, a másodikat pedig a Páneurópai Egyetem Jogi Karának másik oktatója, Dr. Boris Balog PhD egyetemi adjunktus tartotta.
Az előadást 2021. június 14-én online tartották, az előadásról szóló tájékoztatást, majd a vitát és annak lehetőségét, hogy a hallgatók a disszertációs témájuk és a Szlovák Köztársaság Alkotmányának lényegi tartalmának metszéspontjairól szóló cikkeket publikáljanak, később nemcsak a Páneurópai Egyetem jogi karának PhD-hallgatói, hanem a szlovák és cseh egyetemek valamennyi jogi karának hallgatói számára felajánlották.
Katarína Šmigová dékán asszony megnyitója után Dr. Boris Balog adjunktus kapott szót, aki rögtön az elején rámutatott, hogy a témaválasztást az alkotmány lényegi tartalmának felépítése befolyásolta, amely önmagában is érdekfeszítő, hatalmas és széles elméleti kutatási területet ölel fel, mely a köztársaság 1993-ban történt megalakulása óta igen érdekes utat járt be a Szlovák Köztársaság alkotmányos fejlődésében. Beszéltek továbbá arról, hogy milyen történelmi eseményeket éltünk át azóta, és hogyan alakították ezek az események a Szlovák Köztársaság alkotmányos rendszerének kialakulását, és hogyan formálódtak azok a módok, ahogyan ezeket az eseményeket alkotmányosan megoldották. Ma már a kilencvenes évek egyes eseményeit több mint egy generációnyi idő távlatából szemlélhetjük.
Dr. Boris Balog adjunktus előadását – saját szavaival élve – a végéről kezdte, hiszen az alkotmányok lényegi magjával kapcsolatos koncepció fejlődésének utolsó mérföldkövéről kezdett beszélni, amely 2021. január 1-ére datálható, amikor is a 422/2020. számú alkotmánymódosítás egyes rendelkezései hatályba léptek. Ez a módosítás többek között az Alkotmány 125. cikk (4) bekezdését érintette, amiben immáron szerepel az a rendelkezés, amely szerint a szlovák Alkotmánybíróság nem jogosult az alkotmányos törvényeknek az Alkotmánnyal való összhangjáról dönteni. Ez a rendelkezés az Alkotmánybíróság és a legfőbb törvényhozó szerv, a Nemzeti Tanács közötti kapcsolat alakulásának eredménye. Az Alkotmánybíróság most azzal a helyzettel szembesül, hogy egy olyan rendelkezés alkotmánnyal való megfeleléséről kell döntenie, amely szerint az Alkotmánybíróság nem jogosult az alkotmánnyal való megfelelés tárgyában dönteni. Ez a rendelkezés természetesen nem véletlenül került az alkotmányba, bizonyos folyamatok már irányultak e rendelkezés alkotmányba való illesztésére, mely szabályozás ugyanakkor nagyon ritkán az egyes alkotmányokban világszerte.
Az adjunktus azon felfogásának adott hangot, miszerint ez a folyamat a Nemzeti Tanácsnak az értéktelen formalizmushoz való visszatérését fejezi ki az Alkotmány értelmezésében. Véleménye szerint mindez a gyakorlatba azt jelentené, hogy a Nemzeti Tanács visszatér a kilencvenes évekbe, amikor is a törvényhozó hatalom kezdettől fogva úgy viszonyult az alkotmányhoz, mint egy olyan dokumentumhoz, amelyet kívánsága szerint kezelhet, amennyiben a Nemzeti Tanácsban valamely párt legalább 90 fős alkotmányos többséggel rendelkezik. Elviekben, ha ez bekövetkezik, a Nemzeti Tanács bármilyen módon megváltoztathatja az Alkotmányt, függetlenül annak tartalmától. 2017-ben a Nemzeti Tanács az alkotmány értékalapú értelmezése felé mozdult el, ugyanakkor ez az értékalapú, vagyis az alkotmány tartalmát előtérbe helyező értelmezés sajnálatos módon 2020-ban a Nemzeti Tanács működése nyomán visszatért az alkotmány formális értelmezésének koncepciójához. Utóbbi folyamat 1998-ban, egy meghiúsult népszavazást követően, az úgynevezett Mečiar-amnesztiák során, valamint a köztársasági elnök fiának, ifj. Michal Kováč-nak az elrablása miatt kezdődött el. Ezek az események az egész szlovák társadalmat traumatizálták, és befolyásolták az alkotmányos fejlődést azáltal, hogy megpróbálták megválaszolni, lehetséges-e azokat alkotmányos módon visszavonni. Ennek következtében a politikai és tudományos viták a hatalmi ágak szétválasztásának elvével, a Nemzeti Tanács státuszával, valamint a Nemzeti Tanácsnak a szükségesnek ítélt normák elfogadására vonatkozó hatáskörével foglalkoztak.
A hatalommegosztás elvét 2006-ban és 2014-ben is értelmezni kellett, mivel egy végrehajtó szerv, a Nemzetbiztonsági Hivatal felhatalmazást kapott arra, hogy a bírák kinevezésének folyamatában döntsön, amelyet ugyanakkor a szlovák Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek ítélt. Erre válaszul a Nemzeti Tanács alkotmányos törvényt fogadott el a tartalmi korlátok áthidalása céljából. Ehhez hasonlóan 2014-ben, a politikai pártok közötti megállapodás eredményeként egy másik alkotmányos törvényt is elfogadtak abból a célból, hogy azt köpenyként használják a hatalommegosztás elve miatt alkotmányellenesnek nyilvánított tartalom elfedésére.
A szlovák alkotmány 2017-es módosítása eredményeként a Nemzeti Tanács kifejezetten felhatalmazást kapott arra, hogy olyan határozatot fogadjon el, amelynek értelmében az Alkotmánybíróság alkotmányossági vizsgálatának feltételével visszavonhatja az elnökhelyettes által adott amnesztiát. Határozatában az Alkotmánybíróság az alkotmány lényeges, anyagi magját – bár csak implicit formában – a demokratikus állam és a jogállamiság elveivel, így a szabadság, egyenlőség, az emberi méltóság, az emberi jogok és alapvető szabadságok, a szuverenitás, a jogbiztonság, a hatalommegosztás, a demokratikus legitimáció stb. elvei mentén határozta meg és azonosította.
Ennek ellenére 2019-ben az Alkotmánybíróság egy másik határozatában ismét alkotmányellenesnek minősített egy alkotmányos törvényt, mire a Nemzeti Tanács válasza az volt, hogy elfogadta azt a módosítást, miszerint az Alkotmánybíróság nem dönthet az alkotmányos törvény alkotmánnyal való összhangjának kérdésében. Dr. Boris Balog adjunktus szerint azonban a módosítás az alkotmány szövegét érinti, nem pedig annak implicit magját, vagyis a demokratikus állam és a jogállamiság elveit. Éppen ezért mindenki kíváncsi volt arra, hogy az Alkotmánybíróság milyen döntést hoz ez ügyben.
Az előadást vita követte, ahol szó esett egyrészt arról az alkotmánymódosításról, amely lehetővé tette Szlovákiában a saját állampolgárok kiadatását, másrészt pedig a demokratikus állam és a jogállamiság elvének meghatározásáról, annak módszertanáról. Emellett bemutatásra kerültek a nemzetközi jogi kötelezettségek, valamint egy másik lehetőség, amellyel a szlovák Alkotmánybíróság az alkotmányosság kérdését kezelheti. Végül más országok alkotmányos tapasztalatairól esett szó (pl.: Olaszország és Németország), valamint megvitatásra kerültek azok a különböző intézményi kultúrák és paralegális tényezők, amelyek hatással lehetnek az alkotmányos rendszer kialakulására és fejlődésére.
Az előadás és az azt követő vita volt a bevezető eseménye a PhD-hallgatóknak tervezett találkozóknak, mely találkozók központi témája az egyes országok társadalmát és jogrendszerét kihívások elé állító kérdések megvitatása volt.
A konferencián készült videó: