Házasság, élettársi kapcsolat és azonos neműek párkapcsolata Szlovéniában, Horvátországban és Szerbiában

dátum: 2021. october 19.

helyszín: Webinárium

előadók: Prof. dr. Suzana Kraljić (Maribor), Prof. dr. Gordana Kovaček Stanić (Novi Sad), Prof. dr. Aleksandra Graovac Korać (Zagreb), Katja Drnovšek (Maribor)

moderátorok: -

témák: -

A rendezvényt a Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi Intézet koordinálásával, a “Közép-európai Professzori Hálózat 2021” keretében rendezték meg.

A házasság szabályozása szlovéniában
Lina Širec, Maja Kozole, Hanna Karić, Naja Škarja, Vanesa Kozina

A házasság a férj és feleség jogilag szabályozott élettársi kapcsolata, akik kölcsönös tisztelettel, családi kapcsolatokkal, kölcsönös érzelmi kötődéssel és közös munkával hatékonyabb szocializációs társadalmi egységet alkotnak. Törvényünk csak két különböző nemű ember életközösségét ismeri el házasságnak. Ezen túlmenően a házasságkötéshez szükséges, hogy a házasodó személyek beleegyezésüket és hozzájárulásukat az illetékes nemzeti hatóság előtt kinyilvánítsák. A két házasodni szándékozó személy az illetékes anyakönyvvezetőnél jelentkezik be, aki vezeti a házasságkötés helyszínéül szolgáló település házassági anyakönyvét. Az emberek sokféle ok miatt kötnek házasságot, amelyek közül a leggyakoribbak a társadalmi, érzelmi, gazdasági, spirituális és vallási okok, és természetesen a kapcsolat alapja a kölcsönös tisztelet, megértés, bizalom és kölcsönös segítségnyújtás is. A törvény értelmében a házastársak közös munkájával szerzett minden vagyon közös tulajdonnak minősül, a házastársak egyenlőek, egyenértékűek és sok tekintetben szövetségesek.

A második világháború utáni időszakban a házasságkötések számának fokozatos csökkenését tapasztaltuk világszerte. Tájékoztatásul: 1950-ben 1000 lakosra 11,4 házasságkötés jutott, míg 1984-re ez a szám 1000 lakosra vetítve 7,3 házasságkötésre esett vissza. Mindazonáltal Jugoszlávia fennállásának idején Szlovénia a házasságkötések számát tekintve a világ más országaihoz képest kifejezetten magas mutatókkal rendelkezett.

Ami a statisztikákat illeti, 2020-ban 5214 házasságot kötöttek Szlovéniában. A jelenlegi adatok szerint ugyanebben az évben mintegy 4-gyel kevesebb, azaz 1774 válás történt. Tavaly a házasságok száma 22%-kal, a válások száma pedig 28%-kal volt alacsonyabb, mint 2019-ben. Itt viszont látni kell, hogy a házasságkötés feltételei 2020-ban lényegesen nehezebbek voltak, mint egy évvel korábban, amit a járvány idején a Covid-19 megfékezése érdekében tett akkori intézkedésekhez köthetünk. A házasságkötések 1000 lakosra vetített száma idén 2,5 volt, ami a legalacsonyabb érték 1954 óta, amikor elkezdtük statisztikailag nyomon követni a házasságkötések számát Szlovéniában. Nagyon érdekes az is, hogy hazánkban 2020-ban az első házasságkötés időpontjában a vőlegény és a menyasszony átlagéletkora 30 év körül mozog. A vőlegények idén átlagosan csaknem három évvel voltak idősebbek a menyasszonyoknál.

Korábban a tanúk távolmaradása lényeges formasértésnek minősült, ami semmisséget okozott. Ma a posztkommunikációs társadalom lehetővé teszi a házasság anyakönyvi bejegyzését, és az anyakönyvi kivonat szolgál bizonyítékul. A családjogi törvény cikke kimondja, hogy [az előző bekezdésben foglaltak ellenére] a házasság tanúk jelenléte nélkül is megköthető, ha a leendő házastársak úgy kívánják. A tanúk jelenléte pusztán hagyományt követ, nagyobb házassági szertartásba illeszkedik, nem pedig formai feltétel.

Korábban a házasságról és a családi kapcsolatokról szóló törvény szabályozta a házasság felbontását – az egyik házastárs halálával, az egyik házastárs holttá nyilvánításával és a válással. Napjainkban a családjogi törvény a meglévők mellett a házasság végrehajtható érvénytelenítését is előírja, valamint bevezeti a közjegyző előtti békés házasságfelbontást is. A családjogi törvény 97. cikke kimondja, hogy ha a házastársak, akiknek nincs szülői gondoskodásra szoruló közös gyermekük el kívánnak válni és megegyeznek a közös vagyon megosztásában; abban, hogy közülük ki marad, vagy válik bérlőjévé annak az addigi lakóhelyükként szolgáló ingatlannak; és megállapodnak annak a házastársnak eltartásáról, aki nem rendelkezik megélhetési forrásokkal, és önmagának nem felróható okból nem dolgozik, a közjegyző köteles jegyzőkönyvet készíteni a házastársak válási egyezségéről.

A családjogi törvény újdonságokat hozott a házassági jog területén, különösen a házastársakra vonatkozóan, mert lehetővé teszi a vagyoni viszony rendezését megállapodással. Ezzel a szerződéssel a felek meghatározhatják a törvényes vagyonrendtől eltérő vagyonmegosztásukat. Ez lehetővé teszi a házastársak számára a vagyonügyek szabályozását a házasság alatt és válás esetén is; így különösen a közös tulajdonban lévő vagyon, a különvagyon, a házastársi támogatás/tartás, a vagyonmegóvás és -felosztás válás esetén felmerülő kérdéseit, stb. A házassági vagyonszerződés alanyai lehetnek leendő házastársak, házastársak, élettársak, bejegyzett élettársak. Ha a felek másként nem állapodnak meg, a házastársakra a megállapodás megkötésének napjától a megállapodás szerinti vagyonjogi szabályokat kell alkalmazni. Ha a házassági vagyonjogi szerződést leendő házastársak kötik, az a házasságkötés napján vagy a házastársak által a házassági vagyonjogi szerződésben meghatározott későbbi napon lép hatályba. A házassági vagyonjogi szerződés megkötése előtt a házastársak kötelesek tájékoztatni a másik házastársat vagyoni helyzetükről; ellenkező esetben a házassági vagyonjogi szerződés megtámadható. A házassági vagyonjogi szerződésben meghatározott vagyonjogi rendszer felülírja a törvényes házassági rendet. A (szerződő felek) autonómia elve szerint a házastársak szabadon alakíthatják vagyonrendjük tartalmát. A házassági vagyonjogi szerződésnek közjegyzői nyilvántartásban kell lennie [a házastársak önállóan döntenek a közjegyző kiválasztásáról, ezen felül a közjegyzőnek kioktatási kötelezettsége van – vagyis bemutatja a (vagyoni) jogokat és kötelezettségeket, elfogulatlan tanácsokat ad, tájékoztat a jogkövetkezményekről]. Az ilyen megállapodás a házassági vagyonjogi szerződések nyilvántartásába kerül, amely a Szlovén Közjegyzői Kamara által karbantartott elektronikus adatbázis. A családjogi törvény 94. cikke értelmében, ha egy ilyen megállapodást harmadik felek felé nem jegyeznek be a nyilvántartásba, akkor vélelmezni kell, hogy a házastársak közötti vagyoni viszonyra a házassági jogi rendszer vonatkozik. A statisztikák azt mutatják, hogy 2019-ben 96, 2020-ban 108 és 2021. október 14-ig 74 házassági vagyonjogi szerződés, amely mennyiség mára már sokat emelkedett.

A házastársak előzetes tanácsadáson vesznek részt a Szociális Munka Központban, mielőtt keresetet nyújtanak be vagy egyezséget kötnek a házasság felbontásáról. Nem kell előzetes tanácsadáson részt venniük, ha nincs szülői gondoskodásra szoruló közös gyermekük, az egyik házastárs belátási képessége elveszett, a házastárs lakóhelye ismeretlen vagy a házastárs eltűnt, az egyik vagy mindkét házastárs külföldön él. Az előzetes tanácsadás célja, hogy segítse a házastársakat annak eldöntésében, hogy kapcsolatuk olyan mértékben megrendült-e, hogy a házasság legalább egyikük számára fenntarthatatlanná vált, vagy van-e lehetőség a házasság helyreállítására. A házastársaknak személyesen kell megjelenniük a tanácsadáson. A Központ az előzetes tanácsadási javaslat kézhezvétele után 14 nappal hívja be az ügyfelet előzetes tanácsadásra. A közvetítés történhet a bírósági eljárás előtt, közben vagy után és magában foglalja a vagyoni és személyes kapcsolatok rendezésében nyújtott segítséget is.

A házasság vagy élettársi kapcsolat fennállásához vagy érvényességéhez kötődő feltételek nem teljesítése esetén lehetőség nyílik a házasság vagy élettársi kapcsolat nem létezésének megállapítására. Nem létezik a házasság, ha a házasságkötéskor a házasság fennállásának törvényben meghatározott feltételei – miszerint a házasságot kötők különböző neműek, a házasságkötéshez beleegyező nyilatkozatot tettek, és az érintett személyek beleegyezésüket az illetékes állami hatóság előtt adták meg – nem voltak adottak. Ha az eljárás során kiderül, hogy a házasság nem létezik, a házasságnak nincsenek joghatásai.

Bejegyzett élettársi kapcsolatok Szlovéniában
Masa Kocivnik – Sara Nanic – Jelena Popovic – Masa Raub

A bejegyzett élettársi kapcsolat két férfi vagy két nő életközössége, melynek létrejötte, jogkövetkezményei és megszűnése a 2017-es Bejegyzett Élettársi Kapcsolatokról szóló Törvényben van szabályozva. Jugoszláviában eltávolították a homoszexualitást a mentális betegségek köréből, és az egyneműek párkapcsolata már nem bűncselekmény.

Szlovéniában már három népszavazást tartottunk a témában. Az első témája a humán reprodukciós eljárás volt. Az eredmény negatív lett, így csak az egyedülálló nők vehetnek részt mesterséges megtermékenyítésben. A második népszavazás 2012-ben volt, ez is negatív eredménnyel zárult. A témája az egynemű párok örökbefogadásának engedélyezése volt. 2015-ben a választók leszavazták az élettársi kapcsolat és a házasság egalizására irányuló elképzelést, és egyértelműen elutasították az azonos neműek házasságának lehetővé tételét.

2017 óta a bejegyzett élettársi kapcsolat nagyjából azonos jogkövetkezményekkel jár, mint a házasság. A fő különbség, hogy a bejegyzett élettársak közösen nem fogadhatnak örökbe, és nem vehetnek részt humán reprodukciós eljárásban.

Jogeset (VSRS döntés II. 262/2009) Az Amerikai Egyesült Államokban történt örökbefogadás elismerése. Az azonos nemű pár, az egyik szlovén, a másik amerikai állampolgár, bejegyzett élettársi kapcsolatukat az Amerikai Egyesült Államokban regisztrálták, ahol örökbe fogadtak egy kislányt. Az örökbefogadó szülők a gyermeket Szlovéniában szerették volna anyakönyveztetni. Mivel az örökbefogadást az Egyesült Államok bírósága engedélyezte, annak hatálya az Államok területére terjed ki. Mivel a határozat nem hatályos Szlovéniában, a szülőknek előbb el kellett ismertetni a határozatot a szlovén bírósággal, csak ezt követően lehetséges a gyermeket anyakönyvezni. A szlovén bíróság elsőfokú ítéletében elismerte az amerikai bíróság határozatát, de hangsúlyozta, hogy nem egy azonos nemű pár örökbefogadását engedélyezte, hanem elismert egy másik állam bírósága által hozott határozatot. A legfőbb ügyész megfellebbezte a határozatot, arra hivatkozva, hogy az sérti a közérdeket. A Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy az azonos nemű párok általi örökbefogadás valóban ellentétes a szlovén közérdekkel, de ebben a konkrét ügyben az ítélet valóban inkább egy külföldi határozat elismeréséről szól. A kérdés a nemzetközi jogot érinti, mely a szlovén közérdek felett áll. Az amerikai határozatot elismerték Szlovéniában és a kislány szülei az anyakönyvben szülő 1. és szülő 2. megnevezés alatt kerültek bejegyzésre, nem pedig anyaként és apaként. Ez az ügy fontos mérföldkő volt a szlovén jogfejlődésben.

AZ ÉLLETTÁRSI KAPCSOLAT INTÉZMÉNYE SZLOVÉNIÁBAN
Nino Dotto, Ina Radolli, Lara Roškar

Az élettársi kapcsolat régre visszanyúló intézmény Szlovéniában. Az első, az élettársak bizonyos jogairól szóló törvényt 1922-ben fogadták el. 1991 óta Szlovénia alkotmányának 53. cikke 2. bekezdése is rendelkezik arról, hogy a házzasságot, és az azzal járó jogviszonyt, a család és az élettársi közösség intézményét törvény kell, hogy szabályozza. A házzasságot és annak jogviszonyait, a családot, az élettársi közösséget szabályozó törvény ma a családjogi törvény, amelyet 2017-ben fogadtak el. A családjogi törvény, amely definiálja az élettársi kapcsolatot, a korábbi 1976. évi házassági és családi kapcsolatokról szóló törvényt követi.

A családjogi törvény 4. cikke meghatározása szerint az élettársi kapcsolat hosszútávú életközösséget jelent egy nő és egy férfi között, akik nem kötöttek házasságot, és a köztük létrejövő házasság érvénytelenségének nincs jogalapja. A családjogi törvény értelmében az élettársi kapcsolat ugyanolyan jogi következményekkel jár az élettársak közötti kapcsolat tekintetében, mintha házasságot kötöttek volna. Más jogterületeken azonban a házasságon kívüli kapcsolatnak jogi következményei vannak, amennyiben arról törvény rendelkezik. Következésképpen egy életközösség egyes esetekben élettársi kapcsolatnak minősül, míg más esetekben nem. Minden hatóság (bíróság, adóhivatal, szociális szolgáltató központ) a saját eljárásai és szükségletei tekintetében határozza meg az élettársi kapcsolat fogalmát.

Egyesek azért választják az élettársi kapcsolatot a házassággal szemben, mert a múltban rossz tapasztalatok érték őket, anyagi előnyük származik belőle, vagy csupán azért, mert nem akarják magukat az államnak alárendeltnek érezni. Egyes esetekben két összetartozó ember ki szeretné próbálni az együttélést, mielőtt a házasság mellett döntenek. A házasságkötés elutasításának az oka általában az, hogy nem jelent nagy különbséget az, hogy a felek házastársak-e vagy sem.

Ahogy már szóba került, az élettársi kapcsolat csak az együtt élő felekre nézve hordoz következményeket. A szülők és gyermekek közötti kapcsolatot a családjogi törvény szabályozza. Minden gyermeknek jogában áll megismerni a saját származását, vagyis joga van ismerni a szüleit. Az anyaság és apaság fogalma a római jogból ered, és rendszerünk mélyen beágyazott gyökerét képezik. A „mater semper certa est; pater est, quem nuptiae demonstrant” ókori római elvből az ered, hogy az anya férje a gyermek apja, és az anya az a személy, aki a gyermeket megszülte. Azonban idővel ez az elv idejétmúlttá vált, főleg az orvostudomány valamint a DNS-elemzések tudományának a fejlődésével. Az eredmények azt mutatják, hogy jelentős különbség van az apaság feltételezése és a társadalomban fennálló tényleges helyzet között. Az apaság jogi hátterét a családjogi törvény 112-134 cikkei részletezik. Ezen jogalapnak nagyon fontos részét képezi az apaság elismerésére irányuló eljárás. Ha egy gyermek házasságon kívül születik, azt a személyt tekintjük az apának, aki sajátjaként ismeri el a gyermeket, vagy akinek az apaságát bírósági határozat kimondja. Az apaság elismerése csak akkor érvényes és kerül bejegyzésre az anyakönyvi nyilvántartásba, ha az elismerést az anya is jóváhagyja, akit erről az anyakönyvi hivatal értesít.

A 2018. január 1-jétől vett statisztikai adatok szerint a családok 14,4%-a élettársi kapcsolatként kerül bejegyzésre. 1981-ben például ez csupán 2% volt. Minden családra vetítve 1,62 gyermek születik élettársi kapcsolatból, ez az összes született gyermek 55-58%-át teszi ki.

A POLGÁRI JOGI JOGHATÁSSAL BÍRÓ EGYHÁZI ESKÜVŐ HORVÁTORSZÁGBAN –
ÖSSZEFOGLALÁS
Petra Jurina és Frane Karaban, hallgatók

Petra Jurina és Frane Karaban hallgatók előadásukban a horvátországi polgári jogi joghatással bíró egyházi házasságkötéssel kapcsolatos következtetéseiket ismertették. A Horvát Köztársaságban a pároknak lehetősége van polgári jogi joghatással bíró polgári vagy egyházi házasságot kötni, illetve polgári jogi joghatással nem járó egyházi házasságkötésre is lehetőség van a felek magánügyeként.

Polgári jogi joghatással bíró polgári és egyházi házasságkötés esetében teljesülnie kell a házasságkötés jogi feltételeinek: különböző nemű felek kölcsönös akarategységben kijelentik házasságkötési szándékukat hivatalos személy jelenléte előtt – anyakönyvezető/egyház képviselője. Továbbá a házasság érvényességéhez teljesülnie kell az alábbi feltételeknek is: a feleknek nagykorúnak kell lenniük, jogképességgel, cselekvőképességgel kell rendelkezniük a házasságkötés pillanatában, a felek között nem áll fenn rokoni kapcsolat, egyik félnek sincs már létező házassága, illetve a felek nem azonos nemű élettársak.

A polgári jogi joghatással járó vallási házasságkötés lehetőségét a Horvát Köztársaság és a Szentszék 1996. december 19-i, jogi kérdésekről szóló kétoldalú megállapodása vezette be. Ennek köszönhetően a polgári és vallási házasságkötés egyetlen szertartáson belül történik. A legfontosabb rendelkezéseket a megállapodás 13. cikke tartalmazza:

  1. i) Az egyházjog szerinti házasság, amennyiben a házasságkötésnek nincsenek polgári jogi vagy egyéb akadályai, és ha megfelel a Horvát Köztársaság által megállapított jogi feltételeknek, a házasságkötés pillanatától kezdve a Horvát Köztársaság jogi normái szerint polgári jogi joghatással bír.
  2. ii) A házasságkötés bejegyzésének módját és határidejét a Horvát Köztársaság vonatkozó jogszabályai határozzák meg.
  • iii) Az egyházi házasságra való felkészítésnek ki kell terjednie a leendő házastársak eligazítására az egyház házasság szentségének elsőbbségéről szóló tanítása kapcsán, és különösen annak felbonthatatlan természetére, valamint a házassági kötelék Horvát Köztársaság joga szerinti polgári jogi hatásaira.
  1. iv) Az egyházi bíróságok házasság érvénytelenítésére vonatkozó határozatait és az egyház legfelsőbb hatóságának a házassági kötelék felbontására vonatkozó határozatait, a Horvát Köztársaság jogi normáinak megfelelően, közölni kell az illetékes polgári bírósággal a határozat polgári jogi következményeinek érvényesítése érdekében.

A nemzetközi megállapodás megkötését követően a horvát kormány a Horvát Köztársaság más vallási közösségeivel kötött szerződést a vallási közösségek jogállásáról szóló törvény elfogadását követően (szerb ortodox egyház, iszlám közösség, horvát evangélikus közösség, zsidó közösség, stb.).

A családról szóló törvény (2015) a házasságkötési eljárást szabályozza. Ennek értelmében fontos, hogy a menyasszony és a vőlegény házassági anyakönyvi kivonatot szerezzen a házasságkötés során, amely igazolja a családról szóló törvényben a házasságra vonatkozó feltételek teljesülését. A házasságot annak a vallási közösségnek a képviselője előtt kell megkötni, amellyel a Horvát Köztársaság szabályozott kapcsolatban áll (az említett vallási közösségek jogállásáról szóló törvény alapján).

A vallási közösség képviselője, amely előtt a vallási házasságot megkötötték, köteles a házasságkötés létrejöttéről szóló dokumentumot a házassági anyakönyvi kivonatot kiállító anyakönyvvezetőnek a házasságkötéstől számított öt napon belül benyújtani. Az anyakönyvvezető pedig köteles a házasságkötés tényét a házassági anyakönyvi nyilvántartásba bejegyezni, és a házassági anyakönyvi kivonatot a házastársaknak kiadni.

Share This