Ezen a webináriumon egyetemi oktatók és gyakorlati szakemberek vitatják meg az Európai Unió joga, a nemzetközi beruházási jog és a választottbíráskodás közötti kapcsolat néhány kérdését.
2022. január 27-én a Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi Intézet, az Eötvös József Kutatóközpont (Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Budapest) és a Közép-európai Összehasonlító Jogi Egyesület az EU program keretében Európa jövőjéről szóló konferencia keretében webináriumot szervezett „Nemzetközi befektetési jog és uniós jog: Párbeszéd vagy konfrontáció?” címmel.
A webináriumon akadémikusok és gyakorlati szakemberek vettek részt, hogy megvitassák az Európai Unió joga és a nemzetközi beruházási jog, valamint a választottbíráskodás közötti kapcsolat néhány kérdését. Néhány előadó kutatási eredményeit a Central European Journal of Comparative Law 2022-es első kötetében teszik közzé, amely itt érhető el.
A konferenciát Prof. Dr. Szilágyi János Ede, a Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi Intézet vezetője nyitotta meg, aki köszöntötte vendégeinket és az előadókat. A konferencia tudományos programját Prof. Veress Emőd, a Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi Intézet Magánjogi Tanszékének vezetője moderálta.
A webináriumot Nagy István Csongor István professzor (Szegedi Tudományegyetem/ügyvéd) „EU jog, beruházási választottbíráskodás, hamis pozitívumok” című előadásával indítottuk, amelyben az uniós jognak a beruházási választottbíráskodáshoz való viszonyával foglalkozott, különös tekintettel az EU-n belüli ügyekre. Nagy professzor az EU-n belüli befektető-állami vitarendezés „hirtelen halálát” mutatta be, amelyet az EUB Achmea ügyben hozott ítélete váltott ki, majd a Lengyelország kontra PL Holdings Sarl, a Moldovai Köztársaság kontra Komstroy és az Európai Élelmiszer (Micula) ügyekben hozott ítéletek, a tagállamok nyilatkozatai és a 2020-as megszüntetési megállapodás követett. Az előadás három szempontból elemezte az EU-n belüli BIT-ek eltörlését: koncepcionális kérdések, szakpolitikai kérdések és globális kérdések. Bemutatja, hogy az Európai Unió Bíróságának (EUB) Achmea ügyben hozott ítélete meggyőzőbben rekonstruálható politikai megfontolások alapján, mint az EUB által felhozott, döntő pontokon ellentmondásos koncepcionális érvek alapján. Az előadás bemutatta azokat a politikai megfontolásokat, amelyek nyilvánvalóan meghatározták az ügy kimenetelét, valamint azokat a globális kérdéseket, amelyek akkor merülnek fel, amikor az EU megpróbál egyoldalúan blokkolni egy globális rendszert. Az előadás központi érve az volt, hogy az Achmea-döntés hamis pozitívum: egy olyan mechanizmust nyom el, amely az európai integrációt elősegítette, ahelyett, hogy megakasztotta volna azt.
Következő előadónk Dr. Korom Veronika (a párizsi ESSEC Business School adjunktusa / ügyvéd, a Queritius ügyvédi iroda partnere) volt „Az EU-n belüli BIT-ek és az Achmea-döntés” címmel. Dr. Korom az Achmea-döntéssel és annak következményeivel kapcsolatos megjegyzésekkel nyitotta meg az előadást. A 2018 márciusában hozott Achmea-döntésében az EUB kimondta, hogy az EU-n belüli kétoldalú beruházási szerződésekben foglalt választottbírósági kikötések összeegyeztethetetlenek az uniós joggal. A Bíróság ítélete véget vetett a tagállamok és az Európai Bizottság között az e szerződések uniós joggal való összeegyeztethetőségéről folytatott évtizedes jogi csatározásnak. Az Achmea ítéletre válaszul a tagállamok többsége beleegyezett, hogy felmondja szerződéseit a Bíróság által megállapított uniós joggal való összeegyeztethetetlenség megszüntetése érdekében. Ezzel egyidejűleg folytatódik a politikai harc az EU-ban a határokon átnyúló befektetések különleges védelmének szükségességéről. Az előadás röviden visszatekintett arra a politikai és jogi vitára, amelyet az EU-n belüli kétoldalú beruházási szerződések váltottak ki, és amely a Bíróság Achmea-ítéletében csúcsosodott ki, valamint kitért az Achmea néhány gyakorlati következményére is az EU-n belüli beruházásvédelemre nézve.
Dr. Sándor Lénárd (Nemzetközi Jogi Központ, Mathias Corvinus Collegium, Budapest, Magyarország) előadásának címe: „Az EU-n belüli BIT-ek felmondása minden problémát megold? – Egy alkotmánybírósági ügy története és következményei” címmel. Dr. Sándor ebben az előadásban egy konkrét alkotmányos dilemmát vizsgált, és azt kívánta feltárni, hogy az EU-n belüli kétoldalú beruházási szerződések felmondásáról szóló megállapodás valóban megoldja-e az összes dilemmát, amelyet ezek a szerződések felvetettek. Az előadás kiindulópontja az volt, hogy „párbeszéd” helyett „háromoldalú párbeszéddel” állhatunk szemben, mivel a kölcsönhatások túlmutatnak az uniós jogon és a nemzetközi beruházási jogon, és alkotmányos kérdéseket is érinthetnek. Először a tagállamok által az Achmea-ítélet fényében kötött felmondási megállapodás főbb mechanizmusait, valamint fő törekvését emelte ki. A megállapodás végső célja a bírósági párbeszéd új csatornáinak megnyitása helyett az, hogy megszüntesse az összes folyamatban lévő EU-n belüli beruházási választottbírósági eljárást. Az előadás bemutatta, hogy a megszüntető megállapodás milyen alternatív lehetőségeket kínál. Ez a szabályozási megközelítés azonban a befektetőket olyan kényszerhelyzetbe hozta, amely gyengítheti pozícióikat. Az előadás ezt a dilemmát egy konkrét, az Alkotmánybíróság előtt folyamatban lévő ügyön keresztül vizsgálta. Az előadás ezen alkotmányos dilemma kapcsán három jogi gondolatmenetet világított meg: az ügy nemzetközi jogi aspektusát, azt, hogy milyen mértékben kell bevonni az európai bírói párbeszédet és az EUB-t, valamint azt, hogy a visszaható hatály tilalmának elve milyen alkotmányos mérlegelési gyakorlatot igényel az Alkotmánybíróság ítélkezési gyakorlatában. Végül az előadás levont néhány tanulságot, mivel a megszüntető megállapodás a jelek szerint nem „üt minden legyet egy csapásra”.
A következő előadást Dr. Federica Cristani (vezető kutató, Nemzetközi Kapcsolatok Intézete, Prága, Cseh Köztársaság) tartotta „Nemzetközi beruházási megállapodások megkötése nem uniós országokkal: az EU és tagállamai szerepe” címmel. A 2009-es Lisszaboni Szerződés a közös kereskedelempolitika területén egy fontos kizárólagos hatáskörrel egészítette ki az Európai Uniót (EU), nevezetesen a közvetlen külföldi befektetésekkel, ami a nemzetközi befektetések védelmének kulcsfontosságú szereplőjévé tette. Ez nagy hatással van az európai nemzetközi beruházási politika alakítására, és fontos kérdéseket vetett fel, különösen az EU kizárólagos hatáskörének jogi következményeit illetően a harmadik országokkal kötendő nemzetközi beruházási megállapodások tárgyalási folyamatában. Ez az előadás az EU és tagállamai szerepét vizsgálja a harmadik országokkal folytatott tárgyalásokban és a IIA-k megkötésében. Az előadás először is bemutatja, hogy az egyes tagállamok mikor jogosultak új kétoldalú beruházási szerződést kötni egy harmadik országgal, különös tekintettel az 1219/2012/EU rendeletre és annak végrehajtására. Másodszor, az előadás azt a kérdést járta körül, hogy mit jelent az EU és tagállamai számára, hogy vegyes beruházási megállapodásokat köthetnek harmadik országokkal, hogyan kell lefolytatni a tárgyalási folyamatokat, és milyen hatással van az EU és tagállamai közötti hatáskörmegosztás. Végül az előadás bemutatta a ius standi és a pénzügyi felelősség aktuális kérdéseit a külföldi befektetőket érintő beruházási viták rendezésében, különös tekintettel a 912/2014/EU rendeletre és az EU harmadik országokkal folytatott tárgyalási folyamataira.
A „Does Brexit mean Brexit? The enforcement of intra-EU investment awards in the post-Brexit era” című előadásában Dr. Gáspár-Szilágyi Szilárd (a Birminghami Egyetem oktatója, Egyesült Királyság) egy elemző kutatás eredményeit mutatta be, amelynek célja az EU-n belüli ítéletek Brexit utáni végrehajtásával kapcsolatos főbb jogi kérdések boncolgatása volt. A végrehajtási ügyek kimenetele függ attól, hogy melyik országban kérik a végrehajtást (EU-tagállamok, az Egyesült Királyság és egyéb harmadik országok), milyen jogrendszer alapján kérik a végrehajtást (New York-i egyezmény vagy ICSID-egyezmény), különböző időbeli tényezőktől (a választottbírósági eljárás bizonyos kulcsmomentumai a Brexit átmeneti időszakának vége előtt vagy után következtek-e be), valamint attól, hogy az EU-n belüli ügyek az EU-n belüli kétoldalú beruházási szerződéseken vagy az ECT-n, illetve mindkettőn alapulnak-e. Dr. Gáspár-Szilágyi szerint e bonyolultság miatt nincs egyszerű válasz arra, hogy miként kell megoldani az EU-n belüli ítéletek Brexit utáni végrehajtásával kapcsolatos különböző kérdéseket. Előadónk arra a következtetésre jutott, hogy ez nagyon sajnálatos, mivel bizonytalanságot teremt a befektetők, a fogadó államok és a nemzeti végrehajtási bíróságok számára egyaránt.
A konferenciát Kovács Bálint (Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi Intézet kutatója, Budapest, Magyarország) zárta „Az EU-n belüli beruházási választottbírósági ítéletek végrehajtása: figyeljük a hullámokat” című előadásával. Kovács Bálint szerint az Európai Bizottságnak az EU-n belüli beruházási választottbíráskodás megszüntetésére tett kísérletei, valamint az EUB által nyújtott határozottan segítő kéz hatalmas hullámokat keltett, joggal keltve nagy figyelmet. A több csobbanás utáni hullámzás azonban csak korlátozottan hatott. Az előadás azzal foglalkozott, hogy mindez valójában hogyan hatott az EU-n belüli és kívüli elismerésre és jogérvényesítésre. Bár az EUB ítéletei az EU-n kívül korlátozott hatást gyakoroltak, az EU-n belül mindenképpen megnehezítették az EU-n belüli ítéletek végrehajtását. Kovács azonban megjegyezte, hogy mivel az államoknak most már látszólag legitim indokot adtak a díjak végrehajtásának megtagadására, a jóhiszeműen egy díj önkéntes végrehajtását megtagadó állam hatalmával való szembesülés meglehetősen nehéz helyzetbe hozta a befektetőket. Annak ellenére, hogy az elismerést és a végrehajtást a beruházási választottbíráskodás koronaékszereként ünnepelték, ezek az elsők között érezték meg az említett fröccsenések hullámait.
A konferencia programja:
