Lelkiismereti és vallásszabadság Európában

dátum: 2021. october 29.

helyszín: Bratislava, online (MS Teams)

előadók: Prof. Vojtech Vladár, PhD

moderátorok: -

témák: -

A rendezvényt a Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi Intézet koordinálásával, a “Közép-európai Professzori Hálózat 2021” keretében rendezték meg.

Az esemény a Közép-Európai Professzori Hálózat szervezésében (a Budapesti Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi Intézet koordinálásával) és Prof. JUDr. Mgr. Vojtech Vladár, PhD, a Közép-Európai Professzori Hálózat Pozsonyi Comenius Egyetem Jogi Karán oktató tagjának vezetésével került megrendezésre. Az esemény fő célja az egyházi törvény aktuális kérdéseinek megvitatása volt, melyek nemcsak a Szlovák Köztársaságban vagy a Cseh Köztársaságban váltanak ki visszhangot, hanem az egész közép-európai térségben.

A panelvitát a szervező moderálta és a Szlovák Köztársaság és a Cseh Köztársaság ismert szakértői vettek részt. A külföldi szakértők közül az első előadó a Česke Budĕjovicében működő Dél-Csehországi Egyetem Teológia Karának oktatója Dr. JUDr. Stanislav Přibyl, PhD., TH.D., JC.D volt, aki az egyházi törvény területének széleskörben elismert szakértője. A második előadó Kamilla Bubelivá JUDr. volt, elismert romantika szakértő, aki az egyházi törvények területének szakértője is, és az Olomousban működő Palacký Egyetem Jogi Karán dolgozik. A harmadik előadó JUDr. Jan Šejdl a Prágai Károly Egyetem Jogi karának doktori hallgatója. A szlovák szakértők közül a szlovák egyházi törvény egyik legismertebb szakértője Dr. h.c. Prof. JUDr. Marek Šmid volt, aki a Trnavai Egyetem Jogi Karán dolgozik. Ő különösen a Szlovák Köztársaság és a Szentszék közötti alapegyezmény tárgyalásában és megkötésében való közreműködése miatt ismert.

Az esemény közönsége a Pozsonyi Comenius Egyetem Jogi Karának hallgatói voltak, akik az esemény végén kérdéseket tehettek fel.

A teljes esemény rögzítésre került, a felvétel angol felirattal a budapesti Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi Intézet honlapján lesz hozzáférhető.

A webinárium a szervező által elmondott bevezetővel, az esemény bemutatásával és a résztvevők üdvözlésével vette kezdetét.

A szervező a vallási tolerancia a Szlovák Köztársaságban és a Cseh Köztársaságban kérdését nyitotta meg elsőként. Ebben az összefüggésben kiemelte, hogy nincs probléma az egyházak, a vallási közösségek és az államok között, és köztük teljes kapcsolat van. A Cseh Köztársaságból érkező résztvevők megerősítették e tekintetben, hogy a tolerancia szó helyett ez esetben sokkal inkább az ignorancia kifejezést kellene használni.

Nemcsak történelmi érveket hoztak fel, hanem kiemelték a Szlovák Köztársaságban és a Cseh Köztársaságban tapasztalható status quo közötti főbb különbségeket. Kiemelték különösen, hogy a Szlovák Köztársaság a kereszténységet a nemzeti hagyomány részének tekinti, és ezt a tényt még a nem hívők is elismerik, de a Cseh Köztársaságban nem ez a helyzet. Egy résztvevő a jelenlegi helyzet leírása során a modus moriendi kifejezést használta. A teológia hallgatók jelenlegi száma jelzi például, hogy a kommunizmus sok hatástalan kísérlete még ma is érződik. 

A másik téma a vallási egyenlőségre vonatkozott a Szlovák Köztársaságban és a Cseh Köztársaságban. A szervező megkérdezte a résztvevőket többek között a saját gyakorlatukról. Elismerték, hogy nincs tudomásuk olyan területről, ahol a vallási egyenlőséget ne tartanák be, ideértve a finanszírozást, a támogatásokhoz való hozzáférést, az iskolákban folytatandó vallásoktatáshoz való hozzáférést, vagy a nyilvános vallási események megszervezésének a lehetőségét. Néhány szakértő elismerte következetlenségek meglétét, mivel a Katolikus Egyház, mint a legnagyobb egyház kapja a legkevesebb támogatást az állami költségvetésből. Kiemelték, látva a nagy méretbeli eltérést a többi egyház vagy vallási közösséghez képest, logikus, hogy ezeket néhány szempontból aránytalanul több kedvezményben részesítik.

A harmadik téma a vallási szimbólumok közszférában való használata volt. Habár a Szlovák Köztársaságot ez a probléma nem érinti, a résztvevők ezen a területen a közeli vagy távoli jövőben előrelépést várnak. A szervező rámutatott, hogy a szlovák közélettel és intézményekkel kapcsolatos ilyen ügy még nem került a szlovák bíróságok elé. A résztvevők mindenekelőtt megjegyezték, hogy mivel ilyen ügy nem létezik, így senki nem indított peres eljárást, emiatt a közmédia nem foglalkozik a kérdéssel. Rámutattak, hogy a kérdés főleg az iszlám nyugat-európai országokban való jelenlétéhez kapcsolódik, az ő vallási jelképeikhez és öltözékükhöz. A Szlovák Köztársaságban és a Cseh Köztársaságban kevés muszlim él, ezért ők még egy jelentéktelen kisebbségnek tekinthetők. Sőt, az elmúlt néhány évben nyilvánvalóvá vált, hogy a nyugat-európai tudományos konferenciák résztvevői megpróbálják a V4 országokra rákényszeríteni az elképzeléseiket. Másrészről az egyházak és a vallási közösségek finanszírozásának kérdése nem merül fel, mert megoldottnak tekintik. Megerősítették, országaikban a finanszírozás a legjelentősebb ügy, nem a vallási szimbólumok. Ezért egyértelmű, hogy különösen Nyugat-Európában számolni kell a muszlimok jelenlétével és az ő szükségleteikkel. Egy másik résztvevő felhozta a Lautsi és társai v. Olaszország ügyet, és fontos alapelveket állapított meg, melyeket a hasonló ügyek eldöntése során a jövőben alkalmazni lehet. Ezt követően az EJEB Nagytanácsa végső döntésének néhány problémás részére hívták fel a figyelmet. A résztvevők ezt követően a szlovák nemzeti hagyományok szempontjából összehasonlították az olaszországi helyzetet a Szlovák Köztársaságban tapasztalható helyzettel. Végül megvitatták az állam és az egyház szétválasztását szabályozó 1905-ös francia törvényhez hasonló törvény hiányát és a 2004-es vallási szimbólumokról szóló francia törvényt, kimondva, hogy a Szlovák Köztársaságban nem tiltott a vallási szimbólumok közintézményekben való kihelyezése. Ugyanakkor kiemelték, hogy az ilyen törvényt a Szlovák Köztársaság Alkotmánya 1. cikke alapján meg lehetne támadni, amely kimondja, hogy az állam nem kötődik egyetlen ideológiához vagy valláshoz sem. A fenti ügyet figyelembe véve, elismerték, hogy ha a Lautsi ügy Franciaországra vonatkozna, az EJEB döntése valószínűleg más lett volna.

A következő téma a lelkiismereti okból történő szolgálatmegtagadáshoz kapcsolódik. A Szlovák Köztársaság esetében a Szlovák Köztársaság és a Szentszék közötti alapmegállapodás, valamint a Szlovák Köztársaság és a bejegyzett egyházak és vallási szervezetek közötti megállapodás tartalmazzák az erre vonatkozó rendelkezést, de az ezt szabályozó konkrét megállapodás még nem került megkötésre. A szervező kiemelte, hogy a kormányzó koalíció néhány tagja megpróbálta ezt érvényre juttatni 2006-ban, a koalíció felbomlott és idő előtti választás kiírására került sor. Néhány politikus még mindig próbálja megnyitni az ügyet, különösen a vasárnapi munkanap kapcsán. Cseh szakértők kifejezetten rámutattak, hogy a kérdés az országukban nem kelti fel országuk lakosainak figyelmét, és nincs megállapodás megkötésére vonatkozó előírás. A szlovák szakértők bemutatták az új megállapodásra vonatkozó koncepciójukat, amely néhány új elven alapul. Az egyházaknak és vallási szervezeteknek meg határozni az általuk ellátott területeket, és az állam csak a törvénnyel összhangban köteles biztosítani védelmüket. Érvelésük szerint az első modell azért került elutasításra, mert közvetlenül végrehajtandó szerződések megkötését írta elő. A másik a fő kérdéssé a nem vallásos emberek megvédése vált. Ezt az ellenvetést a szakértők elutasították, amiatt, hogy amennyiben a Katolikus Egyház morális elveire hivatkozunk, az egyházi tagság kérdése irreleváns. Majd azzal érveltek, hogy a lelkiismereti alapon történő szolgálatmegtagadást alapvető emberi jognak kell tekinteni, és a Szlovák Köztársaság ezen a téren teljesíti a kötelezettségeit. Másrészről nem várható ilyen megállapodás megkötése a közeli vagy távoli jövőben. A cseh szakértők rámutattak, hogy az eredeti szlovák kezdeményezés, a lelkiismereti alapú szolgálatmegtagadás tilalmának kiszélesítése egyedülálló a világon, és sok tekintetben a katolikus tanítás javaslatba való átültetésének tekinthető (különösen II. János Pál pápa 1995-ben kiadott Evangelium vitae enciklikájának átültetése).

A szervező ezt követően megnyitott egy soha véget nem érő témát az egyházak és vallási közösségek finanszírozásáról. Ezen a területen speciális megállapodások megkötését várja, mint a Szlovák Köztársaság és a Szentszék közötti megállapodás, vagy a Szlovák Köztársaság és a bejegyzett egyházak és vallási közösségek közötti megállapodás. Ezzel szemben a Szlovák Köztársaság elfogadta az egyházak és vallási közösségek anyagi támogatásáról szóló 370/2019 számú új törvényt, amely az állam részéről ezen megállapodások egyoldalú kiváltásaként értelmezhető. A törvény szabályozza a lelkészek fizetését, hozzájárulásokat, és részben a központok működését biztosító anyagi támogatást. A törvény fő koncepciója, hogy a támogatás összege a legutóbbi népszámlálási és lakásszámlálási adatok alapján a hívők és nem a papság létszámához igazodik. A szlovák szakértők kiemelték, hogy a törvény nem helyettesítheti a tervezett megállapodásokat, mivel ezen jogforrások jellege eltérő. A megállapodás az aláíró felek szándékától függ, míg a törvény az állam akaratának egyfajta egyoldalú kifejezéseként értelmezhető. Ez a legfőbb oka, hogy a megállapodást miért tekintik a stabilitás garanciájaként, hiszen a törvény az új választást követően bármikor módosítható. Az új törvény ezért a megállapodások helyettesítésére szolgáló sikertelen kísérletnek tekinthető. A cseh szakértők az országukban érvényes különböző jogszabályokra hívták fel a figyelmet. A Cseh Köztársaságban különösen az állam és az egyházak és vallási közösségek tulajdoni arányának alakulása aktuális. Napjainkban csak bizonyos összegeket fizetnek részükre, és néhány éven belül, mikor a folyamat véget ér, az egyházaknak és a vallási közösségeknek önállóan kell magukat működtetni. A papság nem támogatja ezt a megoldást, attól függetlenül, hogy a jövőben is elfogadhatnak meghatározott célokra (különösen a nemzeti műemlékek megőrzésére) adományokat természetes és jogi személyektől. Ilyen megoldás a Szlovák Köztársaságban nem lenne lehetséges, ahol az állam hagyományosan gondoskodik az egyházakról és a vallási közösségekről.

Az utolsó megvitatott téma a Szlovák Köztársaságban és a Cseh Köztársaságban érvényes egyházi törvény módosításához kapcsolódó de lege ferenda javaslatokhoz kapcsolódik. A cseh szakértők kiemelték a Szlovák Köztársaság és a Szentszék között 2001-ben megkötött megállapodáshoz hasonló megállapodás létrehozásának szükségességét. A Szlovák Köztársaság a megállapodásban hozzájárult az egyház és vallási közösség állam általi elismeréséhez szükséges hívők számának lecsökkentéséhez. A jelenleg előírt 50 000 hívő nem tekinthető ordinatio rationis-nak, mivel az ad impossibilia nemo tenetur irányadó. A szlovák szakértők hangsúlyozták a Szlovák Köztársaság és a Szentszék közötti megállapodásban, valamint a Szlovák Köztársaság és a bejegyzett egyházak és vallási közösségek közötti megállapodásban előírt további megállapodások véglegesítésének szükségességét, többek között a lelkiismereti okokból történő szolgálatmegtagadásra vonatkozó megállapodás és az egyházak és a vallási közösségek finanszírozására vonatkozó megállapodás megkötését. Kiemelték, hogy várható a jövőben ezen megállapodások kérdésének megnyitása, különösen a munkaszüneti napok vonatkozásában. A szakértők hangsúlyozták az ilyen akciók helytelenségét, mivel az az egész rendszert sértené, amely most konszolidált és stabil. Ugyanez várható az egyházi oktatás területén is, de a házasság intézménye kapcsán is, látva különösen az annak újraértelmezésére irányuló törekvéseket. Hasonló aggályokat vetettek fel az állam és az egyházak és a vallási közösségek finanszírozásának elválasztása kapcsán. A lelkiismereti okból történő szolgálatmegtagadás vonatkozásában a cseh szakértők felvetették a homoszexuális párok általi örökbefogadás esetét, ugyanis a szolgálatmegtagadáshoz való jog megilleti a gyermeket örökbefogadó személyeket.

Az utolsó kérdést egy résztvevő tette fel, aki azt szerette volna megtudni, hogy megtörténhet-e néhány vallási csoport egyházként vagy vallási közösségként való állam általi elismerése és nyilvántartásba vétele. Egy szlovák szakértő rámutatott, hogy akár minden objektív feltétel teljesítése sem bizonyulhat elegendőnek. A kulturális minisztérium folyamatosan figyeli a vallási életet, különösen a természetfelettiség hívőket és néhány általános alapelvet, és az abból származó hatásokat, melyet a társadalom, mint egész számára hasznosnak tartanak. Emiatt a lelki cél a fontos és ez a szubjektív feltétel tekinthető conditio sine qua non-ként a Szlovák Köztársaság számára az egyesületek egyházként vagy vallási közösségként való elismeréséhez.

Zárásként a szervező megköszönte a résztvevőknek a részvételt.

Prof. JUDr. Mgr. Vojtech Vladár, PhD
az esemény szervezője

Az eseményről készült angol nyelvű videó megtekinthető alább

Share This