A rendezvényt a Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi Intézet koordinálásával, a “Közép-európai Professzori Hálózat 2021” keretében rendezték meg.
A konferencia célja annak vizsgálata, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) hozzáállása milyen hatással van a Szerbiai Alkotmánybíróság (AB) döntéseire a szerbiai alkotmány és az Emberi Jogok Európai Egyezménye (EJEE) által garantált emberi jogok védelmével kapcsolatos ügyekben. Az AB különböző emberi jogi területekről kiválasztott határozatainak elemzése megpróbálja megerősíteni azt a kezdeti feltételezést (hipotézist), hogy az Alkotmánybíróság mind az érdemi (tartalmi) vizsgálat, mind az alkalmazott módszerek tekintetében felnéz az EJEB határozataira.
Az EJEB és a CC kapcsolatának ez a ténye néhány általánosabb és specifikusabb kérdést vet fel.
Szerbia, más európai kontinentális államokhoz hasonlóan, a kontinentális jogrendszert alkalmazó országok csoportjába tartozik. Ez a római jogra épült, törvények alkották és módosították, írásba foglalták és kodifikálták. A CC gyakorlata azonban, amely az EJEB állásfoglalásainak szinte automatizmusból történő elfogadásában nyilvánul meg, valójában nem az európai kontinentális jog, hanem az angolszász jogrendszer jellemzője. Ezt a rendszert a bíróság által (konkrét ügyben) hozott jog jellemzi, az ítéletek precedenst (példaértékű ítéleteket) jelentenek más bíróságok későbbi döntéshozatala számára. Az emberi jogok védelmével kapcsolatos ítélkezési gyakorlat elemzéséből nem nehéz arra következtetni, hogy az EJEB határozatai az EJEB számára bizonyos mértékig precedenst – példaértékű ítéleteket – jelentenek. Ez azt jelenti, hogy a CC emberi jogi védelemmel kapcsolatos döntéshozatala közel áll a precedensjog (angolszász) rendszeréhez, amelynek gyakorlata eltér az európai jogi hagyománytól.
Az EJEB állásfoglalásának elfogadása a Btk. által nem jogi normából ered – a Btk. számára nincs jogi kötelezettség arra, hogy bizonyos jogi kérdésekben elfogadja az EJEB állásfoglalását; ez inkább a Btk. opportunista magatartására vonatkozik.Bár a szerb alkotmány normáiból következik, hogy a Btk. felett nincs hierarchikusan magasabb szintű bíróság, az EJEE kötelező jellegének és az EJEB joghatóságának elfogadásával Szerbia gyakorlatilag a Btk. fölé helyezte az EJEB-et. Ez azt jelenti, hogy az EJEE által garantált emberi jog védelmére irányuló kérelem esetén az EJEB felülbírálhatja a CC határozatát. A CC-nek joga van ugyanezt a határozatot újra meghozni, de fennáll a valós veszélye annak, hogy azt az EJEB ismét hatályon kívül helyezi. Az ügyek túlnyomó többségében folytatott gyakorlatával az AB azt mutatja, hogy nem hajlandó vállalni ezt a kockázatot.
Tény, hogy az emberi jogi védelmi eljárásokban a hasonló tényállású ügyek nagy száma arra készteti az AB-t, hogy korábbi gyakorlatát kövesse, vagy ha ilyen nincs, akkor az EJEB ítélkezési gyakorlatát. Ez éppen a jogbiztonság alkotmányos elvének követelménye. Ezért ha az AB már döntött hasonló kérdésekben, akkor hivatkozik korábbi határozatára (határozataira) és ezzel párhuzamosan az EJEB ítéleteire. Feltételezzük, hogy az EJEB ítélkezési gyakorlatához való kötődés oka nem dogmatikai, és nem is érvényesül mint olyan, hanem egyszerűen pragmatikus, gyakorlati okból. Egyszóval, ha az EJEB hozzáállását nem alkalmazzák, akkor a benyújtott kérelemre az AB határozatát hatályon kívül helyezik. Ezt pedig egyetlen bíróság, így az AB sem akarja.
A Bíróság e gyakorlatából következik egy konkrét kérdés – a Bíróság nem önhatalmúlag írta elő magának az EJEB-t, mint magasabb szintű bíróságot az emberi jogok védelmének kérdésében? Eltért-e ezzel alkotmányosan garantált autonómiájától és függetlenségétől? Ha igen, akkor ennek egyetlen oka az a pragmatizmus, amely abból indul ki, hogy az EJEB álláspontjának elfogadása kizárja az AB határozatainak hatályon kívül helyezését? Vagy az AB az alkotmányos rendelkezések (Alkotmány 18. cikk (3) bekezdés) értelmezésével fogadta el a „nemzetközi intézmények gyakorlatát” kétségtelenül kötelezőnek? Ezekre a kérdésekre a konferencia résztvevői a konkrét CC-határozatok (esettanulmány) elemzése után kaphatnak választ.
Az AB csak a határozatainak kis hányadában tér el az EJEB ítélkezési gyakorlatától és saját joggyakorlatától, amellyel korábban az EJEB álláspontját átvette (pl. tulajdonjogok megsértése és vámbűncselekmények). Ezt a hátteret szem előtt tartva felmerül a kérdés, hogy mi az oka ennek a gyakorlatnak – egy jogi álláspont ideiglenes megváltoztatásáról van szó, vagy az AB más (inkább politikai, mint jogi) szempontokat is alkalmaz, amikor irányt változtat? Ez a kérdés is nyitott, hogy a konferencia egyik résztvevője, mint az ilyen típusú esettanulmányok kidolgozója, bemutassa következtetését.
Általánosságban elmondható, hogy a konferencia célja az emberi jogok védelmével kapcsolatos CC gyakorlatának elemzése, hogy következtetéseket vonjon le a CC és az EJEB kapcsolatáról, tekintettel az EJEB döntő szerepére (döntő érvekre) a CC döntéshozatalában. Ha a konferencián bemutatott nézetek megfelelnek a kiinduló hipotézisnek (az EJEB álláspontjának a BK általi automatikus átvételéről), akkor reméljük, hogy egy későbbi vita a BK ezen irányvonalának valódi jogi vagy politikai okait is feltárhatja.
Résztvevők:
- Dr. Darko Simović, Belgrádi Bűnügyi és Rendőrségi Egyetem, „Az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlata a Szerbiai Alkotmánybíróság előtti alkotmányjogi panaszeljárásban”.
- Dr. Goran Marković, Kelet-szarajevói Egyetem jogi kara, „Az EJEB hatása a Szerbiai Alkotmánybíróság politikai jogok védelméről szóló határozataira”.
- Dr. Bojan Tubić, Újvidéki Egyetem jogi kara, „Az EJEB határozatainak hatása a szerbiai alkotmánybíróság ítélkezési gyakorlatára, különös tekintettel a tisztességes eljáráshoz való joggal kapcsolatos ügyekre”.
- Dr. Nataša Rajić, Újvidéki Egyetem jogi kara, „Az EJEE a szerbiai alkotmánybíróság és a bírói kar közötti kölcsönhatás összefüggésében”.
- Dr. Slobodan Orlović, Újvidéki Egyetem jogi kara, „A szerbiai alkotmánybíróság eltérő gyakorlata a tulajdon védelméhez való joggal kapcsolatos ügyekben”.
Moderátor: Slobodan Orlović.
[1] Az Alkotmány ugyan tartalmazza azt a rendelkezést, hogy „az emberi és kisebbségi jogokra vonatkozó rendelkezéseket (…) az érvényes nemzetközi emberi és kisebbségi jogi normák, valamint a végrehajtásukat felügyelő nemzetközi intézmények gyakorlata szerint kell értelmezni” (18. cikk (3) bekezdés), de ez a korlátozás nem vonatkozik közvetlenül az Alkotmánybíróságra, mint „autonóm és független közhatalmi szervre, amely védi (…) az emberi és kisebbségi jogokat és szabadságokat” (166. cikk (1) bekezdés).
KÖVETKEZTETÉSEK
Az Alkotmánybíróság számos esetben az Emberi Jogok Európai Bíróságának álláspontjára hivatkozva keres támogatást. Ez különösen érvényes a tisztességes eljáráshoz való joggal (az Alkotmány 32. cikke), az egyenlő jogvédelemhez és a jogorvoslathoz való joggal (36. cikk), a tulajdonhoz való joggal (58. cikk), a fogva tartás gyors felülvizsgálatához való joggal (31. cikk), a büntetőjogban a jogbiztonsághoz való joggal (34. cikk) kapcsolatos ügyekre. Végül is ezek azok a jogok, amelyeket a Bíróság a leggyakrabban megsértettnek ítél, ezért gyakorlatát összehangolja az Emberi Jogok Európai Bírósága által meghatározott normákkal és kritériumokkal.
Annak ellenére, hogy Szerbia alkotmánya az emberi jogok széles körű katalógusát tartalmazza, ezek nem gyakran jelennek meg a Bírósághoz benyújtott beadványokban, és többségük esetében nem állapítottak meg jogsértést.
Ennek az a hátulütője, hogy az Alkotmánybíróság „az Európai Bíróság gyakorlatának árnyékában” nem veszi észre, hogy Szerbia alkotmánya bizonyos jogok magasabb szintű védelmét írhatja elő, mint az Európai Egyezmény. Köztudott ugyanis, hogy az Európai Egyezmény nem nyújt védelmet a szociális jogok tekintetében, mivel azokat az Európai Szociális Charta szabályozza. Szerbia alkotmánya viszont széles körű garanciákat tartalmaz a szociális jogokra vonatkozóan, bár ezek tartalmát nagyrészt törvény szabályozza. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezeket a jogokat csak puszta deklaráció határozza meg, hanem jogi kialakításuknak összhangban kell lennie a társadalmi igazságosság elveivel, amely többek között a Szerb Köztársaság egyik alappillére. Az Emberi Jogok Európai Bíróságának álláspontjait és gyakorlatát nem szabad „paravánként” használni a politikailag kívánatos döntések meghozatalához, miközben az alkotmány rendelkezéseit figyelmen kívül hagyják. Végül is az Európai Egyezményt úgy fogalmazták meg, hogy univerzálisan minimális garanciákat tartalmaz, és alapként szolgál, azonban minden állam tovább és tovább mehet az Egyezmény által megállapítottakon.
Fontos, hogy az Alkotmánybíróság az EJEB gyakorlatának végrehajtása során egyértelműen meghatározott módszertani megközelítést alakítson ki, különösen az előreláthatóság és a bizonyosság, valamint a konkrét ügyekben és kontextusban történő végrehajtás módja tekintetében. Más szóval, az EJEB gyakorlatának hasznosítása során alkalmazott proaktív és affirmatív megközelítés ismertetett példáin túlmenően nem kifejezetten egyértelmű és nyilvánvaló, hogy minden egyes új panasz esetében, amelyre nincs precedens az Alkotmánybíróság gyakorlatában, az Alkotmánybíróság konzultál-e a strasbourgi normákkal, és hogy az EJEB gyakorlatában talál-e inspirációt a döntéséhez. Az sem világos, hogy ez mitől függ, hiszen vannak olyan ügyek, amelyekben az Alkotmánybíróság az EJEB gyakorlatára hivatkozik, míg más azonos ügyekben nem, vagy néha olyan referenciahatározatra hivatkozik, amelyben az EJEB gyakorlatát mutatja be.
A nemzetközi intézmények értelmezési normáinak és gyakorlatának alkalmazásával kapcsolatban az Alkotmánybíróság továbbra is kizárólag az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatában kialakult kritériumokat és álláspontokat alkalmazza, nem véve figyelembe több más hatékony nemzetközi intézmény szempontjait.
Az EJEB az Alkotmánybíróság és a szerbiai igazságszolgáltatás közötti kölcsönhatás kontextusában – Három fő kérdés érdemel megvitatást az Európai Egyezmény e fontos dimenziójával és annak a jogrendszer egészében történő alkalmazásával kapcsolatban. Követi-e az Alkotmánybíróság az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) ítélkezési gyakorlatát az alkotmányos rendelkezések értelmezése során? Az Alkotmánybíróság határozataiban kifejtett jogi álláspontok jogilag kötelező érvényűek legyenek-e a rendes bíróságok számára? A rendes bíróságok tiszteletben tartják és követik-e (és milyen mértékben) ezeket az értelmezéseket a bírói funkciójuk általános gyakorlása során?
Az alkotmánybírósági gyakorlat azt mutatja, hogy az Alkotmánybíróság és a rendes bíróságok közötti kapcsolat igen összetettnek és érzékenynek mondható. Az Alkotmánybíróság és a Legfelsőbb Semmítőszék, mint a legfelsőbb rendes bíróság között mindig is volt egyfajta feszültség. Ezért mindkét intézménynek aktívabban és együttműködőbben kell keresnie a „közös nyelvet” az emberi jogok alkotmányos védelme terén.
A konferencián készült videó: