A rendezvényt a Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi Intézet koordinálásával, a “Közép-európai Professzori Hálózat 2021” keretében rendezték meg.
Előadó:
Csink Lóránt (egyetemi tanár, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Alkotmányjogi Tanszék)
Az előadás formája:
A “Vallási sokszínűség” című webinárium 2021. december 2-án 14:00 órakor került megrendezésre MS Teams segítségével.
Rövid tartalom/áttekintés:
A vallási sokszínűség Európa-szerte aktuális kérdés. Az előadás a vallás társadalmakban betöltött szerepére összpontosított, a sokszínűség előnyeire és hátrányaira, valamint arra a kérdésre kereste a választ, hogy a (szekuláris) társadalomnak hogyan kellene viszonyulnia a valláshoz. A kérdés megválaszolásához az előadás először áttekintést adott a vallásszabadság történetéről. A vallásszabadság az egyik legalapvetőbb alapjog, amely szoros kapcsolatban áll az emberi méltósággal. E jog kettős jellegű: egyrészt a vallás nagyon személyes; mindenki szabadon dönthet arról, hogy milyen hitet vall, hogyan gyakorolja vallását vagy egyáltalán gyakorolja-e? Másrészt a vallásszabadság az ember magánéletére is kiterjed. A hit nemcsak egyszerűen az életről, a világról vagy bármi természetfelettiről való elgondolás; sokkal inkább a hit az, amely meghatározza az emberi identitást. A hit cselekedetekhez, szokásokhoz, viselkedéshez vezet, amelyek nyilvánvalóan a közügyekben is megnyilvánulnak. Következésképpen a jognak kontextusba kell helyeznie a vallást; milyen módon nyilváníthatják ki az emberek a saját vallásukat a nyilvánosság előtt, illetve vannak-e ennek a megnyilvánulásnak korlátai. Mint minden más alapvető jog, a vallásszabadság is társadalmi szükségletekhez kapcsolódik. A vallás, a reformáció és az ellenreformáció, a szekularizáció és a 20. század végének intenzív globalizációja, mind befolyásolták ezt a jogot. Az előadás feltárta az egyház-állam kapcsolatának különböző modelljeinek kialakulásához vezető okokat; továbbá azt, hogy az államegyház, a világi (szekuláris) és az együttműködő modellek hogyan fejezik ki az állam és egyház közötti kapcsolatot. Az előadás rávilágított a vallásos hit és a vallási kultúra közötti különbségekre.
Végül az előadás azt a kérdést tette fel, hogy a vallás és a kultúra hogyan viszonyul egymáshoz? Ez különösen fontos Magyarországon, amelynek alkotmánya a keresztény kultúrára hivatkozik. Az alkotmányok nem légüres térben működnek, hanem kapcsolódnak a társadalom más alapegységeihez, mint például a kultúrához. Az Alaptörvény különös jelentőséget tulajdonít a kultúrának, a keresztény kultúrára való hivatkozással egy nagyon erős értékválasztás mellett dönt, mind a Nemzeti Hitvallásban, mind az egyes rendelkezésekben. Kérdés azonban, hogy mindezeknek milyen gyakorlati jelentősége van. A Nemzeti Hitvallás „büszkék vagyunk” kezdetű és „elismerjük” a kereszténységet passzusok az alkotmányt társadalmi kontextusba kívánják helyezni, de csak történelmileg hangsúlyozzák a kereszténységet, egyébként a kereszténységet nem emelik más vallások fölé. A keresztény kultúra védelme alkotmányos célként jelenik meg. A legérdekesebb (legfontosabb) kérdés az, hogy korlátozzák-e a szülők jogát arra, hogy gyermekeiket a keresztény kultúra alapján neveljék. Véleményem szerint a gyakorlatban biztosan nem: a szülőket nem szabad kötelezni arra, hogy gyermekeiket keresztény szellemben neveljék. A keresztény kultúra és a vallás közötti különbség az, hogy ez utóbbi egy bizonyos hitbeli meggyőződést igényel. Egy gyakori példával élve: amikor egy buddhista elmegy egy kolostorba, akkor az a célja, hogy kifejezze vallásos tiszteletét (imádat). Turistaként egy keresztény is elmehet egy buddhista templomba, tisztelheti annak kulturális nagyságát, de nem mutat iránta vallási tiszteletet. Hasonló a helyzet a keresztény kultúrában is. Az állam elismerheti és védheti ezeket a jelenségeket, mint műalkotásokat és népszokásokat, de nem követelheti meg a vallási tiszteletet. A templomba járás szempontjából Magyarország aligha tekinthető keresztény országnak. Más kérdés a keresztény kultúra. Az ország legtöbb világi hagyományának, népszokásának keresztény gyökerei vannak: a karácsonyt és a húsvétot még azok is megünneplik, akik nem követik a keresztény vallási szokásokat. Azok is éneklik a nemzeti himnuszt, amely eredetileg egy ima Istenhez, akik nem igazán hisznek abban, hogy Isten az ország védelmezője. Az ország címerében a kereszt világi jelentést kapott. Magyarország tehát kulturálisan keresztény. Valójában a keresztény kultúrának jelenleg nincs alternatívája. Más vallások nem gyökereztek meg és nem terjedtek el ugyanilyen mértékben. Egyedül egy szekuláris, ateista kultúra jöhetne szóba, mint lehetséges alternatíva, de Magyarországon nincs olyan történelmi hagyomány, amely “versenytársa” lehetne a keresztény kultúrának.
Célközönség:
Az előadás különböző országok joghallgatóinak szólt. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem magyar joghallgatói mellett más országok (Franciaország, Németország, Olaszország, Írország) hallgatói is jelen voltak. Az előadás mindenki számára nyitott volt, az elérési link előzetesen kiküldésre került a Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi Intézetnek.
Kérdések és válaszok:
Kérdések merültek fel a társadalomban megjelenő vallás szerepével kapcsolatban. Mitől lesz egy ország vallásos? Vannak-e különbségek az európai országok között a vallás tekintetében? Van-e egy általános vagy legalábbis egy európai standard?
Következtetés:
Az előadás arra a következtetésre jutott, hogy sok más jogterülethez hasonlóan a vallásszabadság is “lokális” abban az értelemben, hogy a nemzetközi megállapodásokban szereplő egyetemes értelmezés és közös szabályok ellenére minden ország másként értelmezi azt. A vallás és a kultúra között szoros kapcsolat van, de azok mégis különböző dolgok.
A kutatás a Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi Intézet által koordinált Közép-európai Professzori Hálózat keretében készült.