2021. május 31-én webinárium került megtartásra „Vallási szimbólumok közszférában való elhelyezésére vonatkozó jogi szabályozás” címmel.
A webinárium a Lelkiismereti- és vallásszabadság Európában kutatócsoport egyik eseményeként került megrendezésre. A kutatás a Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi Intézet által koordinált Közép-Európai Professzori Hálózat keretében zajlik.
Az esemény fő szervezői a Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi Intézet, a varsói Igazságügyi Intézet, a Közép-Európai Összehasonlító Jogi Szövetség, az Opoli Egyetem Állam- és Jogtudományi Kara és a varsói Stefan Wyszynski Bíboros Egyetem Kánonjogi Kara.
A pandémiára való tekintettel az esemény webinárium formájában került megrendezésre a Prof. Paweł Sobczyk és Dr. Michał Poniatowski által vezetett kutatócsoport munkájának keretében. A webinárium technikai hátterét a varsói Igazságügyi Intézet biztosította.
A webinárium keretében két előadás hangzott el, Prof. Paweł Sobczyk előadása a „Vallási szimbólumok közszférában való védelmének alkotmányjogi alapjai” címmel, valamint Dr. Michał Poniatowski előadása „Az EJEB vallási szimbólumok közszférában való jelenlétére vonatkozó ítélkezési gyakorlata” címmel.
Prof. Paweł Sobczyk előadásában arra a kérdésre kívánt választ adni, hogy a Lengyel Köztársaság 1997. április 2-án elfogadott alkotmányának mely értékei, alapelvei és előírásai hivatkoznak közvetlenül vagy közvetve a vallási szimbólumok, ideértve a kereszt lengyel közintézményekben való jelenlétére.
Az előadó az előadás kezdetén kiemelte, hogy a lengyel alkotmány nem tartalmaz olyan rendelkezéseket, melyek közvetlenül vonatkoznak a vallási szimbólumok közintézményekben való jelenlétére. Másrészt az alkotmány lelkiismereti- és vallásszabadságról szóló 53. paragrafusa az, amely közvetlenül ezen kérdéseket szabályozza. A második bekezdés közvetve szabályozza különösen a vallási szimbólumokat, amely szerint: „A vallásszabadság magában foglalja a személyes választás szerinti vallás gyakorlását vagy elfogadását, valamint az ilyen vallás kinyilvánítását akár egyénileg vagy együttesen imádat, imádkozás, szertartásokon való részvétel, rituálék bemutatása vagy tanítása útján. A vallásszabadság magában foglalja a hívők szükségleteinek kielégítését biztosító szentélyek és más imahelyek birtoklását, valamint az egyének azon jogát, bárhol is legyenek, hogy részt vehessenek vallási szertartáson.” Ezen rendelkezés az Emberi Jogokról és Alapvető Szabadságokról szóló Európai Egyezmény 9. cikk 2. bekezdésének szövege alapján került kialakításra. A Lengyel Köztársaság alkotmányának „Az emberek és állampolgárok szabadsága, jogai és kötelezettségei” címet viselő II. fejezete vonatkozásában ki kell emelni, hogy a lelkiismereti- és vallásszabadságot meghatározó 53. cikkétől eltekintve a 48. cikke és különösen annak első bekezdése bír kiemelkedő jelentőséggel, amely a szülők gyermekük saját hitük és meggyőződésük szerinti felneveléséhez való jogát szabályozza. (A bekezdés második mondata kimondja: „A gyermek felnevelése során figyelembe kell venni a gyermek érettségét, lelkiismereti és hitbéli szabadságát és meggyőződését.”).
Prof. Paweł Sobczyk az alkotmány 25. cikke második bekezdése vonatkozásában hangsúlyozta, abból levezethető, hogy a Lengyel Köztársaság hatóságainak a személyes meggyőződés, akár vallási, filozófiai meggyőződés vagy az életszemlélet kapcsán semlegesen kell eljárni és a közéletben biztosítaniuk kell a szólásszabadságot. Ez a rendelkezés kiemelkedő jelentőséggel bír a lengyel bíróságok ítélkezési gyakorlatában. A keresztek Sejm épületében, illetve a városi és önkormányzati épületekben való kifüggesztése kapcsán beérkező panaszok vonatkozásában hangsúlyozta, hogy a keresztek kifüggesztése ezen helyekre összeegyeztethetetlen a semlegesség elvével. Ezen kétségeket a bíróságok nem erősítették meg, kimondva, hogy a keresztek kihelyezése ilyen közhelyeken nem sérti a hatóságok semlegességének elvét.
Az előadó hivatkozott továbbá az alkotmány preambulumának rendelkezéseire. Mindenekelőtt szükséges hangsúlyozni a preambulum és annak vallási vonatkozású hivatkozásait. Az előszó alábbi rendelkezése, miszerint ”Mi, a lengyel nép – a köztársaság állampolgárai, mindazok, akik hisznek istenben, mint az igazság, az igazságosság, a jóság és szépség forrása, és mindazok, akik nem osztják ezen hitet, de elismerik a más forrásokból származó egyetemes értékeket„ egyértelmű megjelenítése a társadalmi pluralizmus és az úgynevezett értékforrásokkal szembeni egyenlő bánásmód elismerésének. A preambulum második része ugyanakkor, miszerint „ Elismerve elődeink munkáját, a nagy áldozatokkal elért függetlenségért és a Nemzet keresztény örökségében és az egyetemes emberi értékekben gyökerező kultúránkért való küzdelmét” a lengyel állam hagyományaira és történelmére való utalás, mely kiemeli a nemzet keresztény örökségének kulturális jelentőségét. A világnézetre és vallási nézetre vonatkozó három rész közül az utolsó rész kimondja: „Elismerve isten előtti és a saját meggyőződésünk szerinti felelősségünket, ezennel elfogadjuk a Lengyel Köztársaság alkotmányát.”
Előadásának utolsó részében Prof. Sobczyk rámutatott a lengyel alkotmány más rendelkezéseire is, melyek véleménye és az alkotmányjog és a vallási jog doktrinájának más képviselői véleménye szerint fontosak a fő téma szempontjából. Az alkotmány vallási vonatkozású rendelkezéseinek jobb megértése érdekében, beleértve a vallási szimbólumok közhelyeken való jelenlétét, az alkotmány I. fejezetének más rendelkezései is alapvető jelentőséggel bírnak. Ezen rendelkezések az 1. cikk, amely meghatározza az állam, mint közjó fogalmát, miszerint „A Lengyel Köztársaság minden állampolgára számára a közjót jeleníti meg.”, továbbá a 2. cikk, melyben az alkotmányos rendszer megalkotója kimondja, hogy „A Lengyel Köztársaság demokratikus jogállam, amely alkalmazza a szociális igazságosság alapelveit.”, illetve az 5. cikk, mely tartalmazza az állam intézkedéseinek célját és szakaszait, és a végrehajtás módját, miszerint „A Lengyel Köztársaság biztosítja területének függetlenségét és integritását és biztosítja a személyek és állampolgárok szabadságait és jogait, az állampolgárok biztonságát, védi a nemzeti örökséget, és a fenntartható fejlődés elveivel összhangban biztosítja a természeti környezet védelmét.”, és végül a 6. cikk 1. bekezdése, miszerint „A Lengyel Köztársaság biztosítja az emberek azon kulturális termékekhez való egyenlő hozzáférését, melyek a Nemzet identitásának, folytonosságának és fejlődésének forrása.”.
Előadásának zárszavában Prof. Paweł Sobczyk megállapította, hogy a Lengyel Köztársaság 1997. április 2-án elfogadott alkotmánya számos olyan, garanciaként érvényesülő alkotmányos alapelvelvet és értéket tartalmaz, amelyek vallási szimbólumok közhelyen való kiállításához kapcsolódnak: ezek a lelkiismereti- és vallásszabadságra vonatkozó 53. cikk, és a hatóságok semlegességére vonatkozó 25. cikk 2. bekezdése. A vallás kifejezésére vonatkozó lengyel alkotmányos megoldás egybeesik az Emberi Jogok és Aapvető Szabadságok Európai Egyezménye 9. cikkének tartalmával és – legalábbis részben – a strasbourgi székhelyű EJEB értelmezésével.
A következőkben Dr. Michał Poniatowski tartotta meg előadását, melynek témája a vallási szimbólumok közhelyeken való megjelenésére vonatkozó EJEB ítélkezési gyakorlat bemutatása volt.
Dr. Poniatowski megállapította, hogy a legtöbb modern európai ország történelme a kereszténységhez kapcsolódik. Csak a 18. században jelent meg a világi állam modellje az állam és a vallási intézmények kapcsolatában. Emiatt a vallási szimbólumok közhelyeken való megjelenése nem újdonság. Sokkal inkább számos európai ország hagyományainak része.
Vallási szimbólumok közhelyeken való kiállítása a vallásszabadság sajátos megjelenéseként is értelmezhető. A vallásszabadság lényege annak kinyilvánításának a lehetősége. A Kr. u. elfogadott 313-as milánói edictum előtt ugyanakkor a keresztények használtak közhelyeken vallási szimbólumokat, mint az ichthys szimbólumát. Ilyen szimbólumok ezért megelőzték az állam által a közhelyeken használt szimbólumokat.
Figyelemmel ezen történelmi kitekintésre, nem meglepő, hogy a vallásszabadságot nem csupán az Egyezmény biztosítja, hanem az annak alapján eljáró bíróságoknak is folyamatosan a vallásszabadságot érintő vitákban kell döntést hozni.
Az EJEB ítélkezési gyakorlatának elemzése megkívánja, hogy ezen ítélkezési gyakorlatot az egyes országok jogrendjének kontextusában értelmezzük. Az Egyezmény nem kizárólagos, csak egy a sok jogforrás közül. Az Egyezmény elismeri az évszázadok során kialakult értékeket.
A vallási szimbólumokat érintő vallásszabadságra vonatkozó általános alapelvek három kérdéshez kapcsolódnak: vallásszabadság, a megkülönböztetés tilalma és az oktatáshoz való jog. Dr. Poniatowski bemutatta a bíróság e vonatkozású fontos állásfoglalásait.
Az EJEB vallási szimbólumok elhelyezésére vonatkozó ítélkezési gyakorlata az alábbiak szerint csoportosítható: 1. vallási szimbólumok magánszervezetek általi használata közhelyeken; 2. vallási szimbólumok közintézmények általi használata közhelyeken. Előadásában Dr. Poniatowski bemutatta a bíróság erre vonatkozó jelentős állásfoglalásait.