Absztrakt
Általánosan elfogadott szabály, hogy a kötelezett rendszerint tűrni tartozik, hogy az eredeti jogosult helyett, jogosulti minőségben más léphessen fel ellene, kinek irányában őt ugyanazon kötelmek terhelik, melyek az eredeti jogosult irányában fennálltak. A jog védi a jogosultnak azt az érdekét, hogy a követelésről, éppen úgy, mint a testi vagyontárgyakról rendelkezhessék, azt értékesíthesse. Az engedményezés gazdasági jelentősége kétségtelen: a követelés forgalomképessé tételével a polgári forgalom lehetőségei számos körben, a dolgok forgalmán túlmenően bővülnek.
Az engedményezés így elősegíti a pénzáramlást: az engedményező azonnali készpénzhez juthat azáltal, hogy eladja (a például később lejáró) követelést az engedményesnek. Ez segíthet a pénzáramlás javításában és a likviditás biztosításában. Az engedményezés a kockázatok szempontjából is értelmezhető. Ugyanis az engedményezés lehetőséget ad a kockázatok megosztására és csökkentésére. Az engedményező elkerülheti a követelés kockázatát és bizonytalanságát azáltal, hogy átruházza azt egy másik félre. Az engedményes pedig lehetőséget kap arra, hogy a követelést (például névértékénél alacsonyabb áron) megszerezve profitáljon belőle, miközben elfogadja a kockázatot.
Kulcsszavak: engedményezés, pénzáramlás
DOI: https://doi.org/10.47079/2023.ve.kotelmi.9_1
